Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988

1988 / 2. szám - Scholz László: Toyohiko Kagava. Krisztus nem mindennapi követője Japánban

62 SCHOLZ LÁSZLÓ: TOYOHIKO KAGAVÁ Szeretet, imádság A szeretetet magasztalja. Elsősorban is Krisztus szeretetét, aki a kereszten áldozta fel önmagát értünk. Ennek a szeretetnek az átélése sarkallja őt nap­ról napra másokért áldozatot hozó tevékeny szeretetre. Nála mint forrásból a patak, úgy folyik magától értetődően az evangéliumból a szeretet csele­kedete. Minden számítás nélkül, mindkettőt egyformán és egyszerre űzte: prédikált és segített bármi bajon, akármely ínségen! „Nincs más keresztény­ség, csak a szeretet kereszténysége.” Megindítja az ún. „Isten országa-moz- galmat”, hogy már a földön valósuljon meg a szeretet országa. Ennek haj­tóereje, mozgatója pedig a Kereszt. Amikor kora szürkületkor kis lámpással a kezében megy a kikötőbe prédikálni a hajógyári munkásoknak, a lámpá­sán ott a kereszt jele. Bátran kritizálja az olyan nyugati teológiát, mely nem akar tudni immár a kereszt jelentőségéről. Az Istennek Jézus Krisztusban megmutatott szeretetét naponta átéli az imádságban. Ha valaki csak szociális munkáját akarná értékelni, megfeled­keznék arról, hogy Kagava századunk egyik legnagyobb imádkozója. Szinte misztikusok közé sorolhatjuk e tekintetben. Nyilván érzékeny lelkülete is erre diszponálta. Gyémántkemény tudott lenni ugyan, ha elveihez kellett ragaszkodnia, ugyanakkor mély megindulás jellemezte Isten színe előtt, va­lamint a szeretetet nélkülözők között. Kora reggel, rendszerint már hajnal­ban, becsukott szemmel imádkozik. Ilyenkor „Isten ujját teszi a szemére”, ilyenkor „elönti az elragadtatás”, ilyenkor „Isten gyöngédségét élvezi”. Egy neves missziói ember kelet-ázsiai útján meglátogatja Kagavát, az ötvenéve­set, ki három templomban is lelkészkedik, Tokióban, Osakában és Kobéban. Jár tokiói otthonában, majd részt vesz úrvacsorái istentiszteletén. Kagava fölemeli az úrvacsorái elemeket, imádkozni kezd, de hangja elcsuklik, nem képes folytatni, hálakönnyei hullanak, emlékezvén az Or halálára. Imádkozik mindenkor s mindenért. Imádkozik szüntelen a békéért is. Ne­vezik őt bántó hangnemben pacifistának, sőt hazaárulónak, különösen is a militarizált Japánban. De ő ellenezni meri Japán agresszióját Mandzsúria ellen, Kína megszállása ellen hasonlóképpen szót emel. A második világhá­ború és Japán összeomlása nagyon nehéz időket hoz reá és a keresztényekre. Kagava imádkozik a világ békéjéért s ezt szívbeli sugárzással teszi, hiszen Krisztus szeretete él szívében. Emlékezés, előrenézés Kagava 1960. április 23-án hunyta le csöndesen szemét. Vagyis a ma élő idő­sebbek még kortársuknak tekinthetnék, jelensége mégis szinte már legenda­számba megy. Egyik életrajzírója extrémnek nevezi. Valóban gazdag szemé­lyiség, sokoldalú, ezerféle tevékenysége a szertelenség határát súrolja. A ke­leti vallásoktól (sintoizmus, buddhizmus, konfucianizmus) a kanti filozófiáig, a filozófiai elméletektől a nyílt utcán való térítésig, az illusztrált gyermek­történetektől apolegetikus írásokig, nagy regényektől milliós példányszám­ban szétszórt pamfletekig, országos szociálpolitikától egy poliklinika megala­pításáig vagy egy fonószövetség felállításáig — mi minden belefér ebbe a rendkívüli pályafutásba! Megemlítjük még, hogy hat verseskötete jelent

Next

/
Oldalképek
Tartalom