Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988

1988 / 2. szám - Valerij Lepahin: Bergyajev három szabadsága

28 VALERIJ LEPAHIN: BERGYAJEV ... sággá változhat, ha az ember megbontja az isteni és a személyes szabadság harmóniáját. Bergyajev magát „szabad keresztény filozófusnak” nevezte, vagyis függet­lennek a hivatalos egyházi teológiától és tanítástól. Egy filozófustársa he­lyesen jegyezte meg róla: „Bergyajev meg-megsértette ugyan a keresztény dogmák betűjét, de mindig hű maradt a kereszténység szelleméhez. Filozó­fiájában van vakmerőség és eretnekség, de istenkáromlás soha.” A következő írás Bergyajev Dosztojevszkij világszemlélete (Miroszozerca- nyije Doszlojevszkovo, Prága, 1923) című könyvének szabadságáról szóló fe­jezete. Ebben az írásában, korai műről lévén szó, Bergyajev még két sza­badságot különböztet meg, bár már itt is fellelhetők a későbbi, három sza­badságról szóló tanítás alapgondolatai. Dosztojevszkij művei felé való for­dulása és Dosztojevszkij filozófiai szemszögből való értelmezésének kísérlete volt az, ami Bergyajevet vologdai száműzetése alatt elvezette a keresztény­séghez és a keresztény filozófiához, mely egész életének fő színtere lett. Fordította Fenyvesi Anna Istenszülő a gyermekkel XVIII. sz. eleje Szent György XVIII. sz. eleje

Next

/
Oldalképek
Tartalom