Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - N. V. Gogol: Elmélkedések az isteni liturgiáról (Zárószó)
N. V. GOGOL AZ ISTENI LITURGIÁRÓL 25 tent, aki maga Szeretet, szájával fogadja, legalább mint néző figyelje mások áldozását, hogy észrevétlenül, anélkül, hogy érezné, egyik hétről a másikra eljusson a tökéletességre. Hatalmas és felmérhetetlen hatást gyakorolhat az isteni liturgia az emberre, ha úgy vesz azon részt, hogy mindazt, amit ott hallott, átülteti az életbe. Ugyanabban a bölcsességben oktat mindenkit, ugyanabban a bölcsességben hat a lánc mindegyik láncszemére, a cároktól a koldusokig; ugyanazt mondja mindenkinek, de nem ugyanazon a nyelven. Szeretetre tanít mindenkit, ami a közösség köteléke, ami titkos rugója mindannak, ami kiegyensúlyozottan működik. A szeretet a tápláléka, a szeretet az élete mindennek. Ha az isteni liturgia az azon részt vevőkre is oly nagy hatást gyakorol, még nagyobb a hatása arra, aki azt bemutatja: a papra. Ha áhítattal, szent félelemmel, hittel és szeretettel végzi a pap, akkor már teljesen megtisztult. Egy olyan edényhez hasonlít ekkor, amelyet ezután már semmi más célra nem lehet használni. Egész napon át teljesítheti sokféle papi kötelességeit, legyen akár a családjában hozzátartozói között, akár egyházközsége gyermekei között, akik szintén az ő családjához tartoznak, maga az Üdvözítő ölt majd testet benne. Minden tettében Krisztus cselekszik, szavaiban maga Krisztus beszél. Akár a civakodókat inti békülésre, akár az erőseket a gyengék iránt szelídségre, akár a bánkódókat, szomorúakat vigasztalja, akár az elnyomottakat inti türelemre, szavai: gyógyító balzsam és mindenütt a békesség és szeretet igéi. Korzenszky Richárd fordítása Krisztus XVIII. sz. eleje Pünkösd XVIII. sz. eleje
