Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Valerij Lepahin: Bergyajev három szabadsága
VALERIJ LEPAHIN Bergyajev három szabadsága Nyikolaj Alekszandrovics Bergyajev (1874—1948) az orosz kultúra „ezüstkorának” — így nevezték a századforduló idejét Oroszországban — egyik legnagyobb és legjellemzőbb filozófusa volt. Sok kortársához hasonlóan a marxizmus lelkes híveként kezdte pályafutását, s egy illegális csoportosulásban való részvételéért Vologdába száműzték. Azonban már 1903-ban a keresztény gondolkodás és filozófia felé fordul. 4922-ben Franciaországba emigrál. Számos munkája van, s ezek nagy része a filozófiában kevésbé jártas olvasó számára is könnyen éx'thető. Műveit majdnem minden európai nyelvre, azonkívül japánra is lefordították. Magyarul 1935-ben jelent meg Űj középe kor című könyve. Bergyajev egész filozófusi munkásságának központi problémája a szabadság kérdése. Bármiről ír, bármilyen kérdéssel is foglalkozik, gondolatmenete majdnem mindig a szabadság problémájából indul ki, vagy ahhoz érkezik el végül. A Kísérlet filozófiai önéletrajzra című művében ezt írja: „Filozófiai rendszerem sajátossága mindenekelőtt abban áll, hogy filozófiám alapfogalmának nem a létet, hanem a szabadságot tettem meg. Ilyen radikális formában ezt még, azt hiszem, nem tette egy gondolkodó sem. (.. .) Lényegében egész életemben a szabadság filozófiáját írom, annak tökéletesítésén és kiegészítésén dolgozom.” Korai filozófiájában Bergyajev kétféle szabadságot különböztetett meg, s ezt később három szabadságról szóló tanítássá fejlesztette: a racionális, az irracionális és a racionalitás feletti szabadságéról. Az irracionális szabadság, melyet Bergyajev önkényességnek, és a jó és rossz közötti választás szabadságának is nevez, az Isteni Semmiből (Areopagita Pseudo-Dionysios szóhasználatával élve, vagy Jakob Böhméével) az Ungrund-ból ered. Ezt a szabadságot nem Isten teremtette, s ez Bergyajev igen fontos tézise: ezzel az állítással egyrészt a rossz eredetére mutat, másrészt elhárítja Istenről a világban levő rosszért való felelősséget. Ez egyben Bergyajev szabadságról szóló tanításának legkétségesebb pontja is. Filozófiájának alapjában Isten és a nem teremtett, Isten hatalma alá nem tartozó szabadság dualizmusa jelenik meg. A racionális, ésszerű szabadság ellentétben áll az első szabadsággal, a jó és a rossz közötti választás szabadságával. Alapja az emberi ész által kialakított etika, s az embertől az erkölcsi kötelezettségek teljesítését követeli, ezzel kizárva a rossz választásának lehetőségét. Bergyajev szerint mindkét szabadságnak csak tragikus kimenetele van. „Az első szabadság könnyen a