Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Czine Mihály: A jugoszláviai magyar irodalomról
CZINE MIHÁLY: A JUGOSZLÁVIAI MAGYAR IRODALOM 15 A Kalangya körül elsősorban a polgári szemléletű írók gyülekeztek, szemléletüket a megmaradás vágya, a kisebbségi sors határozta meg alapvetően. A kisebbségen belüli osztály ellen téteket néhány író kivételével szinte figyelmen kívül hagyták. Az osztályharcos szemléletű művészek, a „szociális irodalom” fóruma a Híd lett (1934—1941). A Híd nem szépirodalmi folyóirat akart lenni, munkatársai az antifasiszta harc megszervezésén, a népi szocialista forradalom előkészítésén munkálkodtak. Az írások útján is. Az egyik leghosszabb életű antifasiszta orgánum volt, a budapesti Gondolat, a kolozsvári Korunk és a moszkvai Üj Hang jugoszláviai rokona. Szerepe túlnőtt az irodalmon: előkészítette a Vajdaságban élő magyarságot a fasizmussal szembeni függetlenségi háborúra. A Híd a baloldali magyar ifjúsági törekvésekből nőtt ki, gimnazisták, egyetemisták sokszorosított folyóirat-kísérletein keresztül (Őrtűz, Vajdaság, Tovább) vezetett az út a szocialista Híd-ig. Volt idő, mikor a Hidat a szabadkai Keresztyén Ifjúsági Egyesület helyiségében szerkesztették. „Hidat verünk — írta Lévay Endre Beköszöntőjében — a keserű ma és az ígéretes holnap között tátongó szakadék fölé. Hidat verünk a régi és az új kultúra, az ifjú és az idősebb nemzedék életfelfogása fölé... a magyar és a délszláv nép és kultúra közé, hogy a két nemzet műveltségi kapcsolatai szorosabbá váljanak. Hidat akarunk létesíteni korok, életfelfogások, nemzetek, hidat ember és ember közé. ..” Vers, elbeszélés kevés került a harminc-negyvenoldalas füzetekbe; az irodalmi elképzelést elsősorban a könyvkritikák jelzik. A Híd esztétikai-irodalmi elképzelése a „szociális irodalom” volt, az akkori szocialista realizmus jugoszláv változata, amelyet Jovan Popovic és Radovan Zagovic képviselt a korabeli szerb-horváth irodalomban. A líra, az akkori elképzeléseknek megfelelően, agitatív jellegű volt; a próza a valóság feltárására, helyzettudatosításra törekedett; a valóság megismerése volt a feladat. A Híd a szociográfiai jellegű, dokumentumértékű írásokat kedvelte. A harmincas évek „szociális” regénye is a nyomorúságos szociális sorsról tudósított, az ember már- már reménytelennek tetsző küzdelméről, nemegyszer romantikus, naturalisz- tikus túlzásokkal. Schwalb Miklós (1905—1941) regénye (Fiú a konyhából) ennek a prózának a jellegzetes darabja, de rokon elképzelések jegyében írt akkor prózát Lévay Endre, Thurzó Lajos és Laták István is. A lírát Atlasz János, Ősz Szabó János, Zsáki István, Lőrincz Péter, Laták István, Thurzó Lajos és leginkább Gál László neve jelzi. A Híd munkatársai szinte valamennyien kezdők voltak még, munkásságuk jobban csak a felszabadulás után bontakozhatott. Ha életben maradtak. Mert még nehezebb idők jöttek. Jugoszláviát 1941-ben lerohanta a német fasizmus, az agresszióban részt vett az ellenforradalmi Magyarország is. A Híd szerkesztőit kivégezték; a megmaradó munkatársak egyelőre fórum nélkül maradtak. Majd csak a második világháború befejezése után indulhatott újra a jugoszláviai magyar irodalom. Nem volt könnyű a jugoszláviai magyar irodalom újraindulása sem. A felszabadult, szocializmus útjára lépő Jugoszláviában a magyar kisebbség egyenjogú nemzetiséggé lett, a testvériség és egység jegyében kezdhetett új irodalma megteremtéséhez, de szellemi erői egyelőre szűkösek voltak és a művészi elképzelések is korlátozottak. A Híd már 1945 októberében újra indulhatott, de az 1945—49 közötti időben csak tíz magyar könyv jelent meg.
