Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Jánosy István: Sylvester János: Finálé (drámarészlet)
JÁNOSY ISTVÁN: SYLVESTER JÁNOS 69 VIOLA: A türelmetlenség beszél belőled. A Jóisten távoztassa el e csapást a fejünk fölül! SÁRVÁROTT: TISZTTARTÓ: A csornai konvent a király Őfelsége parancsára ez évi (1550) október 14-én beiktatta Sylvestert Gógánfalva tulajdonába. NÁDASDY (éktelenül fölfortyanva): Micsoda? Beiktatta? Mi jogon? Gógánfalva az én birtokom! , TISZTTARTÓ: Mégis Sylvester uram a királytól kérte. Kérelmét azzal indokolta, hogy a földet 10 évi munkájával szerezte, s így méltónak érzi, hogy e birtok az ő tulajdona legyen. NÁDASDY: Hallatlan! Ilyen inzultus engem még nem ért! A királlyal adományoztatja magának az én birtokomat! TISZTTARTÓ: Bizony ez cifra história. Méltó a Magister ármányos, ördögi leikéhez. NÁDASDY: És a Magister most hol időz? Gógánfalván? TISZTTARTÓ: Ott. Családjával együtt. , NÁDASDY: Parancsom ez. Ottani jobbágyaim megfogják a Magistert és a kurva feleségét és kiverik őket az én határaimon túlra. A kacatjait meg kiszórják az országúira. És ha bárhová a földeimre beteszi a lábát, bottal verjék ki! TISZTTARTÓ: És ha a király a csornai konvent útján számon veszi? NÁDASDY: Jelentsék nekik, hogy jószágomat csak használatul adtam a Magisternek és ő megfeledkezett urának e jótéteményéről. A hálátlan! KANIZSAI ORSOLYA (eddig csöndesen hallgatta a párbeszédet, most közbeszól): Kedves uram, legyen már egy kissé csöndesebb. NÁDASDY: Csöndesebb? ORSOLYA: Higgadtabb. Ne eméssze magát szükségtelenül. NÁDASDY: Amikor a birtokomat orozza? ORSOLYA: Országnyi jószágnak az ura. Mi ehhez képest egy kis falu? NÁDASDY: Micsoda? Engedjem át neki? ORSOLYA: Ahogy gondolja, drága uram. De előbb hányja-vesse meg az ügyet magával Sylvesterrel. Tudakolja meg okát, mi késztette e meggondolatlan lépésre és jussanak békés akkordára. NÁDASDY: Alázkodjak meg egy jöttment senki előtt? Ha ezt megtenném, bármelyik szolgám szabadon lázadna ellenem! ORSOLYA: Sylvester uram nem egyszerű szolga. NÁDASDY: Hát mi? ORSOLYA: Tudós fő, amilyen nincs még egy az országban. Ha ő nem itt élne, hanem Baselben, Wittenbergben ... NÁDASDY: Édes-kedves asszonykám, nem ért ehhez Nagyságod. Gyermeteg lelkét lám elbűvölte azzal az ördöngős muzsikával... ORSOLYA: Bizony még ma is csodálom. Gondolja meg jól Nagyságod. A BÉCSI BURGBAN KANCELLÁR: Most érkezett Felséged híve, Sylvester János memoranduma, akit Felséged beiktatni rendelt a gógánfalvai birtokba. Azit panaszolja, hogy 1550 év októberében a gógánfalvai és horpácsi jobbágyok a tiszttartó vezetésével rátörtek tíz évi munkájával szerzett birtokára és őt magát hitvesével és gyermekeivel együtt erőszakkal elűzték onnan.
