Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Jánosy István: Sylvester János: Finálé (drámarészlet)
70 JÁNOSY ISTVÁN: SYLVESTER JÁNOS FERDINAND: Micsoda rendetlenség megint! Törvénytelenség az egész országban! KANCELLÁR: Aligha tehették Nádasdy uram tudta és akarata nélkül. FERDINAND: Tessék elrendelni az ügy kivizsgálását! KANCELLÁR: Nádasdy uram aligha veszi jónéven. FERDINAND: Elegem van már Nádasdy erőszakoskodásaiból! A minap ia Istvánffy Pál királyi tanácsos fiát emberei által a Dunába fojttatita. Én még ezt is lenyeltem, mert rá vagyok utalva. Mert ő még hajlandó tenni valamit a török ellen. KANCELLÁR: A birtok tulajdonjoga vitatott. Sylvester azt erősgeti, hogy 10 év szolgálatával szerezte, Nádasdy uram tiszttartója viszont azt állítja, hogy ura nem örökbe, hanem csak haszonbérbe adta Sylvesternek. FERDINAND: Akár így, akár úgy... Sylvester tett már annyi szolgálatot Nádasdynak és a magyaroknak, hogy azt a nyomorult kis földecskét kiérdemelte. Ne utasítsuk el. GÓGÁNFALVÁN VIOLA: Azt hiszem, nagyon helytelenül tettük, hogy ide visszajöttünk. SYLVESTER: Már te is ezzel ölsz? Mi kárunk lehetne? VIOLA: Ránk csapnak és újra kiűznek. SYLVESTER (fölkacag): Böszme gyermek! Hát ettől félsz? Itt a kezemben a király nagy levele (meglobogtatja). VIOLA: Előbb is a király levelével jöttünk, mégis kiűztek. SYLVESTER: De ennek az érvénye még erősebb. VIOLA: Nádasdy uram is úgy gondolja? És hátha neki lesz igaza! SYLVESTER: Akkor még egyszer a király elé járulok és a király akkor is nekem ád igazat. Mert a király szeret és értékeli műveimet. VIOLA: Művek? Könyvek? Mit számítanak! Én rosszat sejtek. Az éjjel rosszat álmodtam. Karnevál volt, s én táncoltam egy furcsa, feketeköpenyes emberrel. Olyan erős nézése volt és összenőtt szemöldöke, hogy megszédültem. Akkor hirtelen tűzbe lobbant a szoknyám, futottam, futottam, annál jobban égett. Végül elestem és megégtem. (Kintről morajlás. Egyre fokozódik, mintha tömeg közeledne). VIOLA: Jönnek már! Jönnek! Jézus Isten! SYLVESTER: Majd én... (Kimegy, a tömeg már egész közel, a tiszttartó vezeti. Rátámadnak Sylvesterre. Ez lobogtatja a királyi beiktatási parancsot, de a tömegből valaki röhögve kirántja a kezéből és összetépi. Lefogják őket: egy csoport Sylvestert, másik csoport az asszonyt és a gyerekeket.) TISZTTARTÓ: Hordjátok ki a házból, amijük csak van! (Iratcsomókat hoznak ki.) EGY HANG: Tépjétek össze! Ördögi mesterkedés van írva rájuk. MÁSIK HANG: Az angyalát! Boroshordók a pincében. Üssük csapra. (Néhányan berohannak a pincébe, hozzák a bort, nekibuzdulnak.) EGY FÉRFI (nekimegy Sylvesternek): Hát te fajankó! Te még itt téblá- bolódol? No most megugrasztunk! (kergetik). SYLVESTER (ügyetlenül sántikál, elbukik. Elkezdik püfölni). TISZTTARTÓ: Félre, bolondok! Agyon ne üssétek, mert abból nekem lesz bajom. Csak kergessétek! SYLVESTER ( kitántorog a színről). (Most a mulatozók Violát és a gyermekeket veszik körül.)
