Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987

1987 / 2. szám - Komjáthy Miklós: Ki emlékezik Vladár Gáborra?

KOMJÁTHY MIKLÓS: VLADÁR GÁBORRÓL

85

is mindent megtett, hogy a Gestapo és a vezérkar erőszakos intézkedéseivel szemben védje az üldözötteket. Hitler teljhatalmú megbízottja, Veesenmayer követ, minderről tudomást szerezve, a kormányból való eltávolítását követelte. Lakatos miniszterelnök ezt nagy nehezen meg tudta akadályozni. A németek által uralomra segített nyilasok rémuralmának Vladár Gábor is csaknem áldozatául esett. Halálra keresték a „hazaáruló gazembert”. A kormányzó október 15-i proklamáció ja utáni zűrzavarban azonban sikerült elrejtőznie s a nehéz hónapokat átvészelnie.

A negyvenes évek második felében már csak egyházunk közéletében vett részt. Mint a budavári egyházközség felügyelőjének nagy szerepe volt a súlyosan sérült templom állami támogatással történt helyreállításában. Nevéhez fűződik a Budahegyvidéki Egyházközség néven önállósult gyülekezet részére a Tartsay Vilmos utcai villa megszerzése, imaházzá, lelkészlakássá és lelkészi hivatallá átalakítása. Alig volt az egyházi közéletnek olyan területe, amelyen ne hűséges sáfárként tevékenykedett volna. Már az 1934— 36. évi zsinaton is jelentős munkát végzett: a törvénykezésről szóló zsinati törvény egészen az ő munkája volt. Tagja volt az egyetemes presbitériumnak, majd rövid időre a Bányai Egyházkerület felügyelője lett.

Az ún. „személyi kultusz” korának embertelensége őrá is lesújtott. 1951 júliusában egy kis észak-borsodi községbe, Tomorra telepítették ki családjával együtt. Amikor 1953-ban feloldották a kitelepítéseket, régi otthona elpusztulván, elfogadta édesapja egy volt alkalmazottjának ajánlatát, hogy kedves szülőföldje, Bia határában a Kutyahegyen telepedjék be ottani présházába. Mérhetetlen sok nehézséggel kellett ott megküz'deniük. E nehézségeket betetőzte, hogy 1958-ban favágás közben egy felpattanó fadarab egyik szeme világát kioltotta, majd másik szemére is megvakult.

Közben nagy áldozatok árán sikerült új otthonhoz jutniok Budán. Egykét évig még élvezhette a napfényes, csendes otthon és madárdalos kert szépségét, de rövidesen ennek is véget vetett szemevilágának teljes kialvása. Csak törhetetlen hite adhatott erőt neki arra, hogy vakon nekifogjon visszaemlékezései írásához. Nagyon szép munkáját négy év alatt be is fejezte, amikor kilencvenegy éves korában, 1972-ben agyérgörcs kiütötte kezéből a tollat. Alig olvasható írását Mária leánya és Pál fia legépelte. Nekik köszönöm a kéziratos memoár tanulmányozásának lehetőségét. Egy örökre elsüllyedt világnak atmoszférateremtő erővel megrajzolt képe így megmaradt az utókor számára.

Jézus mondta: „tanuljátok meg tőlem', hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok”. Nagycsepcsényi és muthnai Vladár Gábor megtanulta, és isteni Mesterének ígérete szerint nyugodalmat talált lelkének.