Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Komjáthy Miklós: Ki emlékezik Vladár Gáborra?
S4 KOMJÁTHY MIKLÓS: VLADÁR GÁBORRŐL akinek jogász-mivolta nem ütközött össze soha hívő kereszténységével. Hivatali pályafutása során 1910-ben berendelték az igazságügy-minisztériumba. A magánjogi ügyosztályon dolgozott, majd 1929-től a törvényelőkészítő ügyosztály főnöke lett. Ezen az osztályon, kivált a negyvenes évek jogtipró rendelkezései idején, érvényesülhetett a maga teljességében Vladár Gábornak lelkületéből fakadó s kiváló jogtanárai (főképp Grosschmid Béni) által megerősített, tántoríthatatlan meggyőződése arról, hogy a jog épp annyira az ész, mint a szív dolga. Az igazságügyminisztérium kodifikációs osztálya épp azokban az esztendőkben valamennyi minisztérium jogi tanácsadó, rendelet- és törvényjavaslat-formulázó, afféle interminiszteriális szervévé vált. Ide kerültek a honvédelmi minisztériumnak azok a rendelettervezetei is, amelyek a zsidó munkaszolgálatosok életét halálba vivő pokollá tették volna. Vladár Gábor finom, stiláris változtatásokkal, amelyeket a katonák nem vettek észre, megpróbálta élét venni a rendeletek törvény- sértő kegyetlenségeinek. A negyvenes években egyre nyomasztóbbá vált a vezérkar befolyása az állami életre. Még Gömbös Gyula tette kötelező olvasmánnyá Szálasi Ferenc vezérkari szakdolgozatát, amelynek alapgondolata az államélet egészének katonai irányítás, legalábbis ellenőrzés alá helyezése volt. Gömbös Hitlernél tett látogatásával utat nyitott a német nemzetiszocializmus befolyásának. E két átkos örökséggel (ezek Vladár szavai), a katonai és a német nemzetiszocialista nyomással Gömbös utódai már nem tudtak megbirkózni. A szinte reménytelen küzdelemben nőtt naggyá Vladár Gábor szerény, csendes, krisztusi alázatosságú alakja. Világosan kitűnt ez a honvédelmi törvényjavaslat és a zsidókérdésre vonatkozó jogszabályok előkészítése során. Az előbbi tárgyalását, amelyen mintegy százfőnyi, magasrangú tiszt és más minisztériumok képviselői voltak jelen, egy tábornok vezette. Az igazságügy két képviselője (az egyik Vladár volt) felháborodva hallgatta a generális előterjesztését, amely a totális háborúra előkészítő törvényjavaslat indokolásául Szálasi szakdolgozatát vette alapul. E szerint, háborúval fenyegető helyzetben minden hatalom (kormányzat, közigazgatás, jórészt a bíráskodás is, nemkülönben a gazdasági élet irányítása) a hadsereg kezébe megy át. Nagyobb, mezőgazdasági birtokok, ipari üzemek, városi bérházak az állam tulajdonává válnak. Kínos küzdelem után Vladámak sikerült a tárgyalásokat elhúznia. Ennek során a tárgyalások fonala józanabb katonák kezébe került. Vladár meggátolta a zsidó tartalékos tisztek rendfokozatának eltörlését, háborús kitüntetéseik megsemmisítését, a katonai bíróság hatáskörének polgári személyekre kiterjesztését, a sztrájknak bűncselekménnyé nyilvánítását. Mindent megtett, hogy a jogrendünket elsöpréssel fenyegető, szennyes eszmeáramlatoknak gátat vessen. Horthy Miklós kormányzó tudomással bírt az akkor már titkos tanácsos Vladár erőfeszítéseiről, amelyek nem kis mértékben járultak hozzá, hogy a művelt világ véleménye hazánkról nem vált teljesen lesújtóvá. Amikor Horthy elhatározta, hogy mérsékli a zsidóüldözést, s amint lehet, kiválik a háborúból s ezért elbocsátja a Sztójay-kormányt, elsőnek Vladár Gábort kérette magához. A jogrend őre, aki hangsúlyozta, hogy soha aktív politikával nem foglalkozott, csak a kormányzó ismételj és nyomatékos kérésére vállalkozott az általa eleve reménytelennek tűnő feladatra. Mint a Lakatoskormány igazságügy-minisztere kiszabadította és biztonságba helyezte a nácik által letartóztatott felsőházi tagokat és képviselőket (Bajcsy-Zsilinszky Endre, Baranyai Lipót, Laky Dezső, Peyer Károly stb). Vladár egyébként
