Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Udvaros Béla: „A kegyelem... úgy fakad, mint csöndes eső a mennyből”. Shakespeare: A velencei kalmár
UDVAROS BÉLA: A VELENCEI KALMÁRRÓL 77 zasságukat, s utána viszontagságokon mennek át a darabon belül. Fiatal házasokként is tovább élnek a cselekményben. Láthatjuk, hogy a házasság, amelyet tiszta szerelem és szeretet aranyoz be, milyen akadályokon segíti át a fiatalokat. Az egymás sorsának átélése, amely a házasság legfontosabb alapja, e játékban szépen példázódik. Portia eléri boldogsága teljességét, de amikor értesül férje barátjának sorsáról, lemond saját pillanatnyi érzéséről, vállalja férje gondját, aggodalmát, s azonnal segíteni siet. Vagy ahogyan Lorenzo átéli Jessica sorsának sanyarúságát a zsarnoki házban, s azon van, hogy megszabadítsa onnan kedvesét! De nem kisebb szépségű motívum a barátság bemutatása. Shakespeare- re egyik kortársa, Lyly nagy hatással volt. ő ezt írja Endymion-jában: „A férfiak szerelme a nők iránt szokványos és természetes, de a barátság végtelen és halhatatlan.” Shakespeare nagy részt juttat a barátságnak szonettjeiben is, vígjátékaiban és tragédiáiban is. A vígjátékokban Proteus és Valentin, Hermia és Heléna, Rosalinda és Célia barátsága mellett ott van Antonio és Bassanio barátsága. A tragédiákban Brutus és Cassius, Hamlet és Horatio, Leontes és Polxenes barátsága. A Kalmárban Portia ezt mondja a barátságról: ... ha jó cimborák Együtt töltik idejüket, s a lelkűk A szeretetnek ugyanegy igáját Hordja, akkor a vonásuk, kedélyük S modoruk is lassanként egy arányt ölt. Ezúttal a szerelem és a barátság egymást erősítő mivoltát látjuk. A barátság feláldozza magát, a szerelem megóvja a barátságot. Antonio igaz barát, s Portia nemeslelkűsége beleolvasztja a szerelembe az igazi barátságot. A mű rejtett mélységeit kutatva érdemes a bírói tárgyalásra figyelni. Portia beszéde a kegyelemről: A kegyelem lényege nem a kényszer, Ügy fakad, mint csöndes eső a mennyből A lenti földre, s kétszeresen áldott: Megáldja azt, ki adja, s azt, ki kapja. A nagyokban is ez a legnagyobb. Koronánál szebb dísze a királynak. Mert jogara földi erő jele, A félelem és felség tartozéka, De kegyelme erősebb a jogarnál, A királyok szívében tartja trónját S az Istennek magának tartozéka. S a hatalom akkor a legistenibb, Ha fékje kegyelem. Te is, zsidó, Bár igazságot kérsz, fontold meg ezt, Hogy igazságtól egyikünk se vár Megváltást: mi bocsánatért könyörgünk, S imánk egyúttal megbocsátani Int minket is. A kegyelemnek, a megváltásnak, a bocsánatnak ez az összefoglalása szinte bibliai szépségű. Pál apostol leveleire emlékeztet. A mű költőisége is páratlan; különösen Bassanio ládika-választási jelenlétében és a végső bei- monti kert szerelmi jelenetében (Lorenzo vallomása) helyenként a Romeo
