Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Czipri Éva: A csordakútnál, A vers lopakodik (versek)
75 UDVAROS BELA: A VELENCEI KALMÁRRÓL és Júlia, s A vihar magasságát éri el. A zene magasztosságáról így fuvoláz Lorenzo Jessicának (a következő sorokat Szabó Lőrinc fordításában idézem): Az a férfi, akiben nincs zene, S akire édes összhang sose hat Gyanús, hogy megcsal, kirabol, elárul. Lelke mozgása nehéz, mint az éj. Érzése sötét mint az Erebus. Ilyennek ne higgyj. Hallgasd a zenét! Vagy nézzük meg Portia atyjának végrendelkezését a három ládikáról. A mesemotívumokban felszínesen nézve sok a naivság. Ha megfejtjük titkukat, egyszerre csak a naivságból életbölcsesség lesz. így van ez a ládikák- kal is. Felszínesen nézve micsoda otrombaság egy apától, hogy elvegye lánya szabadságát férje megválasztásában. A mese valóságában azonban az atya azt szeretné, hogy lánya párja ne olyan férfi legyen, aki a csillogó felszín alapján választ (arany, ezüst), hanem aki a szürke ólom mögött észreveszi a belső szépséget jelképező Portia képét. Az arany is jelentős szerepet játszik a darabban, jó és rossz értelemben egyaránt. Az arany ládika csalóka látszat formájában becsapja a marokkói herceget. Becsapja Antoniot azzal, hogy hajói nem futnak be az aranyrakománnyal. Becsapja a csak érte reszkető Shylockot is. Bassanio viszont megnyeri az aranyat és vele a boldogságot, mert nem a látszat után ítélt. Portia megaranyoz mindent és mindenkit maga körül; kinek halált, kinek életet oszt. Elérkeztünk fejtegetéseink befejezéséhez. Megállapítottuk, hogy Shakes- peare-t egyetlen művével sem kompromittálták olyan mértékben és annyiszor, mint a Kalmárral. Ennek oka az volt, hogy lerángatták Shakespeare-t a földi világ alantasságaiba, holott nem őt kell lehúzni, hanem nekünk kell felemelkedni az ő eszmei világába. Ennek az írásnak is ez a célja. Vissza kell adni a mű eredeti frissen pergő ritmusát, üdítő humorát; feltenni ismét Shylock komikus maszkját a rászedett uzsorás szerepében, és megszólaltatni a szerelem és a barátság himnuszát. Lágy, dallamos zenébe burkolt csillogó vidám játékban hirdetni az eltikkadt embereknek: Gyertek el Shakespeare varázsos Velencéjébe, ahol a szerelem, a barátság, a költészet és a zene hatalmát hirdetik; s ahol valóban a jó diadalmaskodik. CZIPRI ÉVA csordakútnál lopakodik A csordakútnál hol járam egykor a pásztor azt mondta fürödj meg azóta tiszta vagyok nem tapad szenny és vér a kezemhez a csillogó víz a betegségtől megóvott s megóvta méhemben szépülő A vers lopakodik mint a leopárd a bozótban az indák alatt gyönyörű virágok teremnek magzataim csattognak a hús érvei de feldagadt szívünk már megérti az isteni szót a csordakútnál hol járam egykor ...
