Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987

1987 / 2. szám - Udvaros Béla: „A kegyelem... úgy fakad, mint csöndes eső a mennyből”. Shakespeare: A velencei kalmár

UDVAROS BELA: A VELENCEI KALMÁRRÓL

76

éhes, kapzsi uzsorás jelent meg benne. Kacagjuk utálatos fösvénységét és sorozatos felsülését. Lányától ételt, ruhát, szabadságot, mindent megvon, mire Jessica gazdag álruhában, pénzzel, ékszerekkel megrakottan megszökik. Szolgájától is mindent sajnál. Az is otthagyja. Végül minden uszorás- bosszúját a zálogügyre teszi fel, s abban sül fel a legcsúfosabban. Még híres, úgynevezett zsidó-védelmét kell helyes megvilágításba helyeznünk. Antonio állítólagos fajgyűlöletéről így beszél: „ ... megakadályozta üzleteimet, hűtöt- te a barátaimat, fűtötte az ellenségeimet és miért? Mert zsidó vagyok. Hát a zsidónak nincs szeme? A zsidónak nincs keze, szervezete, érzéke, értelme, szenvedélye?” Majd a továbbiakban nagy raffináltan mutatja meg, hogy azért a zsidó is ember. Igen ám, csakhogy ez az egész szónoki remekmű kártyavár, amely arra a hazugságra épül, hogy Antonio gyűlöli őt, mert zsidó! Antonio viszont nem gyűlöli sem őt, sem mást. Ezt csak Shylock állítja róla. Antonio utálja az uzsorát, s ezért utálja Shylockot, aki Velence legvérszopóbb uzsorása. Shylock tirádája nem őszinte érzelemből, hanem hamis ravaszkodásból fakad. Shakespeare nem zsidó lelket, hanem egy aljas uszorást rajzolt meg Shylockban. Ezzel lehúztuk Shylockról a kaftánt. Nem új alakot formáltunk belőle, hanem visszaadtuk eredeti jellegét. Ismét a játék komikus alakja (clown) lett, a rászedett ördög nevetséges figurája, aki clown-ná szelídült.

Ha jól megfigyeljük, észrevehetjük, hogyan játszik Shakespeare a hármassággal. Elképesztő az a játszi könnyedség, ahogyan zsonglőrként motiválja a hármas elemeket. íme:

3 motívum (ládika-játék, az egy font húsról szóló váltó, gyűrű-játék);

3 ládika (arany, ezüst, ólom);

3 kérő (marokkói herceg, aragóniai herceg, Bassanio);

3 nőalaik (Portia, Nerissa, Jessica);

3 szerelmes pár (Bassanio-Portia, Lorenzo-Jessica, Gratiano-Nerissa),

3 jóbarát (Antonio, Bassanio, Gratiano) ;

3 gyűrű (Portiáé és Nerissáé, valamint Jessica anyjától örökölt gyűrűje,

amelyet elcserélt egy majomért);

3 kötelezvény (Portia és az apja, Antonio és Shylock, Portia és Nerissa

gyűrűi újdonsült férjüknek);

3 zsidó (Shylock, Tubal, Jessica).

Ha ezt a játékot tovább visszük és a hármasságot a szereplők belső mivoltára is rávetítjük, akkor a testiséget Shylock képviseli mohóságával, gyűlöletével, önzésével, mindenféle művészet (zene, dal) iránti érzéketlenségével. Antonio önzetlen és áldozatkész barát és ember, de hiányzik belőle az indíték, amelyre tulajdonságai visszavezethetők volnának. A szellem napsugara Portia arcán fénylik. A shylocki gyűlölet, a hétköznapi gyarlóság az antonioi jellem megbocsátásán keresztül érkezik el a portiai igazsághoz. A mű drámai csúcspontján, a tárgyaláson az állati kegyetlenségű Shylockot Antonio — bár módjában lenne — nem bünteti meg, hanem Portia segítségével visszaadja az életnek. Tovább kutatva a hármasság mélységeit, ez minden igazi mesének a kerete. S megjelenik az egyiptomi piramisok háromszögeiben, az obelíszkek csúcsaiban és a hegeli dialektikában (tézis, antitézis, szintézis) is.

Ha a dráma szerelmi kapcsolatait vizsgáljuk meg, tapasztaljuk, hogy Portia és Bassanio szerelmében Shakespeare olyan érzéseket és olyan helyzeteket teremtett, amelyek más művei szerelmeseinél nem találhatók. Sem ez, sem a másik két pár szerelme nem ér véget a happy endnél. Megkötik há-