Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987

1987 / 2. szám - Udvaros Béla: „A kegyelem... úgy fakad, mint csöndes eső a mennyből”. Shakespeare: A velencei kalmár

UDVAROS BÉLA: A VELENCEI KALMÁRRÓL

75

igazság alkotja az emberi ideált. Nohát Portia ilyen értelemben tökéletes." Csodálatosan szép tündéri királylány, angyalian jóságos segítő teremtés, és mindenen keresztüllátó értelemmel az igazság bajnoka. Egy emberben ez így együtt meseszerű. Eleven gondolkodása, bámulatos lélekjelenléte és magával ragadó ékesszólása révén retorikája felülmúlja még azokat a híres angol jogászokét is, akiket Shakespeare a Temple Bar-ban, a High Court of Justice-ben és a Parliamentben hallgathatott. Korokon, előítéleteken is felüláll. Jessica még zavarban van, amikor apródruhában kell megjelennie Lorenzo előtt, s kijelenti, hogy még maga Cupido is elpirulna, ha látná őt így fiúvá átalakulva. Ezzel szemben Portia mulat álruhába öltözésén. Egyébként ez a tökéletessége Portiának az egyetlen „hibája”. Annyira makulátlan, hogy már szinte nem is emberi. Ez főleg abban jelentkezik, hogy nem szenvedélyes. Semmi nem hozza túlzott izgalomba, sem szerelem, sem életveszély.

Ha e vígjáték hőse Portia, akkor a főszereplője pedig Antonio, aki „a velencei kalmár”. A tündéri Portia mellett ő az emberi. Nem szárnyal úgy a szelleme, mint Portiáé, de önzetlen szívjósága és barátsága őszinte, igaz. Az a magatartása pedig, amellyel az életét is feláldozná Bassanioért, An- toniot a világirodalom nagy barát-eszményei — Püladész, Horatio és Posa márki közé emeli.

Bár a három nagy szerep közül Bassanioé a legkisebb, emberi tulajdonságok tekintetében — értem a gyarlóságokat —- ő a „leggazdagabb”. Már a darab elején indítékai is sántítanak, hiszen Portiánál először pusztán azért próbál szerencsét, hogy a busás hozománnyal rendbehozza zilált anyagi viszonyait. Persze azért olyan kalandvágyó, temperamentumos lovag, aki nemcsak anyagi kincsekért száll tengerre, hanem szellemi kincsek is vonzzák. Tény az is, hogy már a ládika-választás előtt őszinte vonzalommal fordul Portiához. A választás alatti feszültségben pedig olyan költőiség és nemes morál buggyan ki belőle, hogy nemcsak felnő Portiához, de heves szenvedélyét tekintve emberibbé is válik. Antonioért való harca a tárgyaláson nemes és feddhetetlen szívre vall.

Shylock jellemzését arra alapozzuk, hogy uzsorás. Ennek alátámasztásául vizsgáljuk meg azt az öt színt, amelyben megjelenik.

1/3. szín: Bassanio felkeresi kölcsön céljából. Kamat helyett „tréfából” egy font húst kér zálogul. Antoniót nem azért gyűlöli, mert az keresztény, hanem mert kamat nélkül ad kölcsönt, s ezzel lenyomja a kamatlábat. Uzsorás volta napnál világosabb.

II/5 szín: Közli lányával, hogy üzleti okokból egy keresztény lakomára megy. Uzsorás volta tovább erősödik. Vallásos zsidóként semmiképpen sem tenné a lábát egy keresztény házba, nemhogy még egyen is ott!

IIl/l. szín: Tubal egyszerre értesíti Antonio hajóinak pusztulásáról (ettől uzsorás-szíve örömtől repes) és elszökött leányának pazarló életmódjáról (a pénzét siratja, nem a gyermekét).

III/3. szín: Antonio hiába kérleli őt a zálog elengedésére. Azzal érvel, hogy Velence üzleti és jogi hírneve miatt vigyáz a szerződések megtartására. Ezzel egyúttal leplezi gyűlöletes bosszúvágyát.

IV/l. szín: Tárgyalás a zálog behajtása ügyében. Hogy itt is a gyáva uszorás, és nem zsidó volta a jellemzője, ezt az igazolja, hogy a végén — életét mentve — még kereszténnyé is lesz. Ha igaz zsidó lenne, nem tudná megtenni. Gyáva és póruljárt uzsorás, a bőrét menti. Távozása nem tragikus, hanem megérdemelten nevetséges.

Végigmentünk a darabban levő öt jelenetén, és kivétel nélkül a üénz-