Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Bozóky Éva: Levelező teológiai hallgatók - miért?
BOZÚKY ÉVA: LEVELEZŐ TEOLÓGIAI HALLGATÓK 69 lezőtől, mit nem. Csakhogy ennek a módszernek az összefüggések látták kárát. Aki kicsit is adott magára, úgyis megtanulta az egészet. Jobb eset volt a maximalista igény (régi tapasztalat, hogy akiben bíznak, akitől várnak valamit, az szárnyakat kap!), és a feltételezés, mely elegáns könnyedséggel tekintette partnernek a „mezei” hallgatót, olyannyira, hogy utóbbi néha csak kapkodhatta a fejét. Előfordult, hogy valaki sehogy se tudta „hova tenni” a Muratori-kánont, mert a derék olasz könyvtáros neve mégsem úgy hangzott, mint az ismerős egyházatyáké, míg végül a lexikon igazította el, ámbár a jegyzet közepén megtalálta volna, ha egyáltalán sejti, mit hol keressen. Némelyik jegyzet úgy emlegette a múlt század nagynevű német teológusait, mint közeli ismerősöket, pedig nem ártott volna a jegyzet elején a rövid lexikális bemutatás — ki mikor működött, milyen irányzatot képviselt —, mert így bizony előfordult, hogy valaki egy Bettina von Arnim-ról szóló lányregényből tudta meg, hogy ki is volt Schleiermacher ... A „kísérleti nyulak” aztán úgy húzták szét a vizsgákat, mint a rétestésztát, és noha kezdetben úgy látszott, hogy az idők végezetéig levelezők lesznek, csodálatosképpen három és fél év alatt a csoport mégis végzett; igaz, hogy a sok ingadozás, bizonytalanság miatt a következő turnus csak 1983 őszén indulhatott. A későbbi évfolyamokban több volt az egyetemet végzett, s még inkább a nem régen végzett, akikben még frissen élt a felsőfokú tanulmányokhoz szükséges önállóság és önfegyelem; így ők már nem okoztak annyi gondot bizonytalankodásukkal, igaz, kísérleti alanyok sem voltak, s ha jegyzet, magyarázat, segítség kellett, az elődökre mindig számíthattak. Ha az eddigi három csoportnak csupán a statisztikáját hasonlítjuk össze, rájövünk, beszédesek ezek a számok, annyi mindent elárulnak egy évtized változásairól. Az 1979-ben beiratkozott 42 hallgató között sok volt a nő (28), kevés a férfi (14), viszonylag sok a 40 év fölötti (14) és kevés a humán értelmiségi (5). A 42-ből levelezőn végzett 34, nappalin folytatta tanulmányait 4, lemorzsolódott 4. A következő, bár kisebb csoportban arányosabb megoszlást látunk: 24 hallgatóból fele-fele nő, illetve férfi, csupán öten idősebbek 40 évnél, és 10 fő a humán értelmiségi. Az 1986-ban indult harmadik tanfolyam összetétele folytatja ezt a tendenciát: 40-ből 28 a férfi, 12 a nő, csak öten idősebbek 40 évnél, és 12 fő a humán értelmiségi. Ez a pár adat is érezteti a változást: már bővül a humán értelmiségiek köre, jönnek a fiatalok és a „családfenntartó” férfiak: nincs mitől félni. Az első csoportnak jellegzetes színfoltja volt a sok papné jelenléte. A 34 végzett hallgatóból 13 fő, tehát több mint a hallgatók harmada volt lelkészfeleség (pontosabban: kettő csak lett azzá, mert utóbb ment férjhez). A javarészt fiatal papnék sereglése azt mutatja, hogy nagyobb tudással szeretnék eddig is ellátott munkájukat végezni, és többükben élt a remény, s a szándék is vele, hogy előbb-utóbb „függetlenített” gyülekezeti munkatársak lehetnek, bármilyen kicsi fizetéssel, nyugdíj-kilátással, mert ez esetben szívesen feladnák világi állásukat. Hiszen napi 8 órás elfoglaltság mellett csak emberi erőt meghaladó munkabírással lehet a papné és a családanya szerepét jól betölteni. Ha mindhárom csoport világi foglalkozását nézzük, széles a skála, de minden csoportban feltűnik a műszakiak sokasága (mérnökök, technikusok, művezetők). Van aztán jó néhány közgazdász, könyvelő, tisztviselő; néhány
