Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Tuula Pohjalainen: A nő a finn egyházban
TUULA POHJALAINEN A nő a finn egyházban Néhány évvel ezelőtt úttörő jellegű könyv jelent meg a Finn Egyházi Sajtó gondozásában. Szerzők egyházunk két munkása, teológiát végzett nők, akik nemük szemszögéből tették mérlegre munkájukat, elhivatottságukat, identitásukat. Ez a könyv — sok hasonlóval együtt — lendületet adott egyházunkban a nőkről és a nők egyházi munkában betöltött szerepéről folyó párbeszédnek. A lelkészi szolgálat mint női tevékenység volt a párbeszéd legsarkalatosabb kérdése, de szerencsére nem korlátozódott csupán erre. Itt nem csak a feminista teológiáról van szó, amelynek a finn teológia területén még meglehetősen negatív hangzása van. Egyházunkban valójában tágabb értelemben keresik mostanában a női nézőpontot. Lehet, hogy első hallásra furcsa ez a gondolat, mivel a gyülekezetek nagyobb része úgyis nő, sőt a finn teológus hallgatóknak több mint fele az, vagyis a női nézőpont szinte természetes lenne most már. Ám most már ezt a nyilvános párbeszédekben és a döntéshozatalokban is figyelembe kellene venni. A Biblia meglepően sok olyan nőről tesz említést, akiknek jelentős szerepük volt az üdvtörténetben. Az Újszövetség szerint Jézus radikális módon változtatta meg a korabeli nőképet. Az egyháztörténet folyamán sok jelentős nőalakkal találkozhatunk, akik hűek voltak isteni elhivatottságukhoz. Nagyon valószínű, hogy a Biblia minden szerzője, akárcsak a későbbi egyháztörténészek, férfiak voltak. Ez nagyon is érthető, ha figyelembe vesszük a nők társadalmi helyzetét és műveltségi színvonalát az egyes korszakokban. A következmény azonban az lett, hogy férfi határozta meg a nőt és annak helyzetét. A női tapasztalatokat és a női megnyilatkozásokat a férfi szemszögéből örökítették meg. Általában elfogadott tény, hogy a férfi és a nő egyenrangú, de szervezetük alapjait tekintve különböző emberek. A nőnek nagy szüksége van arra, hogy gondját viselje valakinek, neveljen valakit, összetartsa a közösséget, legyen az akár a család, a rokonság vagy a gyülekezet. A férfira viszont jellemzőbb a vezetés, a szervezés iránti igény és a logikus gondolkodás. Ezek természetesen durva általánosítások, amelyek alól kivételek vannak. A nők között is vannak született szervezők, ugyanakkor vannak olyan férfiak is, akiket inkább az érzelmi légkör foglalkoztat. Egyházunkban is elérkezett az idő, amikor el kell gondolkoznunk, hogyan is tud férfi és nő egymást kiegészítve, összes képességét és talentumát felhasználva szolgálni az egyházban. Úgy, hogy a nőnek ne kelljen állandóan a férfihoz mérnie magát, és ne azt kelljen megmutatnia, hogy ő is arra képes, amire a férfi. Hogy a nő nő maradhasson, s így legyen nélkülözhetetlen és megbecsült a feladata végzésében.
