Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Tuula Pohjalainen: A nő a finn egyházban
64 TUULA POHJALAINEN: A NÖ A FINN EGYHÁZBAN A nő és a gyülekezeti feladatok A. nők fontos szerepe egyházunk gyermek- és ifjúsági munkájában a legszembetűnőbb. A gyülekezet napközi otthonainak és a vasárnapi iskoláknak a vezetői túlnyomó részben nők. Ugyanez a tendencia figyelhető meg az ifjúsági munkában. Szakképzett férfiakból itt is hiány van. Az ifjúsági munka vezetője mindig teológiát végzett személy, aki szintén lehet teológiát végzett nő. És mivel ezzel párhuzamosan a községi napközi otthonok és az iskolák tanári testületéi is egyre inkább elnőiesednek, a helyzet meglehetősen aggasztó. Honnan kapjon a mai finn gyerek és fiatal biztonságos apa- és férfimodellt, kiváltképp ha saját családja széthullott? A helyzetből adódóan a pedagógusképző intézményekben a fiúknak máris meghatározott kontingensük van, amelyet akár a felvételi ponthatár leszállítása árán is igyekeznek betölteni. Lehetséges, hogy ez a gyakorlat egyszer még a teológiai fakultásra is bevonul, ha ott az elnőiesedés tovább folytatódik. A nők a szeretetmunka területén úttörők voltak már a múlt században, amikor az állami szociális gondozás és az egyházi diakónia elváltak egymástól. Napjainkban az a diakónia feladata, hogy ott segítsen, hol a legnagyobb a baj, vagy ahová a társadalmi segítség nem ér el. Az elmúlt évtizedben a női diakonisszák és a férfi diakónusok megkülönböztetése is eltűnt: most már csak a diakónusokról beszélünk. Ilyennek az egyházi törvény szerint minden gyülekezetben lennie kell. A munka hangsúlya is eltolódott az anyagi segítségről a lelkire, például a magány és a szorongás feloldására. Sok embernek, többek között az időseknek és az egyedülállóknak, az őket meghallgató embertárs hiánya a legfájóbb. Sok diakónus nőnek éppen az empátiára és a részvétre van különös képessége. Ezért ck alkalmasak a lelki telefonszolgálat végzésére, vagy kórházi lelkigondozásra, ami minden nagyobb finn kórházban általános gyakorlat. Áhítatokat tartanak, lelkipásztori beszélgetéseket folytatnak és úrvacsorát osztanak a betegeknek. Hogy e munkát végezhessék, a teológiai végzettség után még két év speciális képzésben részesülnek. A helyi gyülekezetekben sok nő végez olyan munkát is, amely nem szellemi természetű. Köztük vannak a gyülkezeti háziasszonyok, akik az ünnepek, összejövetelek és a táborok ellátásáról gondoskodnak, vagy a takarítónők és a gondnoknak. Munkájuk nélkülözhetetlen a gyülekezet életéhez. A lelkészi hivatalok tisztviselői majdnem kivétel nélkül nők. Ök találkoznak először a házasságot bejelentő jegyespárral vagy az anyakönyvi kivonatot kérő fiatallal, hiszen a finn egyház az anyakönyvi hivatal szerepét is betölti. Az ilyen találkozás sokak számára sorsdöntő lehet: az itteni meleg fogadtatás akár az egyházzal szembeni tartózkodást is föloldhatja, s az ilyenek bátrabban jönnek el máskor is. Nők az egyházi munkaágakban Finnország a szervezetek és egyesületek — így a vallásos egyesületek — „ígéretföldje” is. A legtöbb egyesület evangélikus egyházunkon belül vagy azzal szoros együttműködésben tevékenykedik. Minden egyesületnek megvan a saját munkaterülete és kiemelt feladata. Ez lehet evangélizáció, missziós munka, a kábítószeresekkel és alkoholistákkal vagy a testi és szellemi fogyatékosokkal való foglalkozás. E munkákban a nők különösképpen aktívak. Egy kisebb közösségben könnyebben találja meg valaki a saját helyét, mint egy nagy gyülekezetben.
