Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Veöreös Imre: „Fényben, borúban te maradj velem!” Szabó József emlékezete
„Fényben, borúban te maradj velem!” Szabó József emlékezete VEÖREÖS IMRE 1902—1986 A 85. évében elhunyt evangélikus lelkész, nyugalmazott püspök teljes valóját igazában csak az idősebbek ismerhetik a múltból. A fiatalabb korosztályok, és az őt csak az utolsó huszonöt évben megismerők szemétől egyházi alakját elzárja a „neves Madách-kutató” függönye. E megnevezés joggal illeti őt — én is kellő értékeléssel fogok visszatérni rá —, de csak minden más után. Ügy érzem, előbb szét kell húznom ezt a függönyt, és mögötte végigtekintenünk pályáját. Máskülönben nem lennénk hűségesek hozzá, és éppen a leglényegesebbeket felejtenénk el róla. Tartozom ezzel egyházunknak, a magyarországi kereszténységnek, de a kívülállóknak is, akik benne olyan jellegzetes arccal ismerkedhetnek, amelyre jó nézni. Tartozom vele közel ötven esztendős barátságunknak is, amelyet felhő nem árnyékolt, sem elvi eltérés nem forgácsolt. A visszatekintésbe néhol belevillódzik, noha csak töredékesen, az átélt kor is, amelynek megismerésére a mai fiatal nemzedék annyira szomjas, hiszen látni kívánja a múltat, amelyből kinőtt a jelen. A dunántúli Kemenesalja vidéke több százados magyar evangélikusság fészke. Egyik kis falujából, Alsómesteriből, közmegbecsülésben álló parasztcsaládból származott Szabó József. Községi bíró volt apja is, bátyja is. Élete végéig hálásan emlékezett osztatlan elemi iskolai tanítójára, Gaál Sándorra, aki az egyszerű fiúban meglátta a kibontakozásra váró tehetséget, és a szüleinek rnég az 1914-es hadifogságból is írt: „a Jóska gyereket ne felejtsék elvinni a soproni líceumba”. A „Jóska gyerek” oda is került a neves evangélikus középiskolába. Tanárai közül későbbi éveiben különösen a magyar irodalmat tanító Hollósy Kálmánt emlegette. Hátramaradt iratai között egy kötegen olvasom szép kerek betűit: „Szüleim levelei”. És hozzáírta a halálán túlra szólóan. „Utódaim! Becsüljétek meg!” Szülőföldjére, a magyar falura, paraszti származására mindenkor büszke volt — az előző rendszerben is. A soproni teológiai fakultáson végzett. 1926-ban avatta lelkésszé Szombathelyen a dunántúli egyházkerület püspöke, Kapi Béla. Hat évvel később