Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987

1987 / 1. szám - Szentágothai János: Agy–tudat–keresztény hit

14

SZENTÁGOTHAI J.: AGY — TUDAT — KERESZTÉNY HIT

ezeknek „növekvő” csoportja „úgy és azért vallásos, mert egyéni és társadalmi létünk problémáival szerintük így lehet a legjobban megbirkózni, mert számukra ez teszi értelmessé az életet..Mélyebbre jutunk itt közös gyökereinkre való visszatekintéssel, ha elfogadjuk hazánk kiváló tudósa, az orientalista-hebraista Goldziher Ignác megállapítását, hogy a zsidóság tanai — számunkra az Ötestamentumban vannak lefektetve — nem ellenkezhetnek és nem is ellenkeznek a tudományos igazságokkal. Persze csak akkor, ha — amint ezt dr. Hoffmann Andor a közelmúltban oly világosan kifejti10 — „célunk, hogy a naív vallásos hittől eljussunk az intellektuális hithez (kiemelés az eredetiben), hogy az Universum törvényeiben megtaláljuk a harmóniát, azt a magasabbrendű értelmet, amely a törvények felett uralkodik, a transzcendens erkölcsi mértéket, Istent”.

Csakhogy a keresztény hithez az a hitvallás tartozik: „hiszem... testnek feltámadását és az örök életet”. Altatni kell-e vajon magunkat tovább is a XX. század végén azzal, hogy ezt könnyebb elhinni (vagy inkább lenne lehetséges) egy dualista lét feltételezésével? Szerény nézetem szerint aligha. Ha mi, emberek gyarló — és nem is veszélytelen — tudományunkkal az ismert genetikai kód nyomán — tehát információ birtokában — és kevés nem élő alapanyaggal legalábbis elvben mesterségesen életet tudunk létrehozni, akkor, ha Isten van és olyan, amilyennek magát az Ó- és Űjtesta- menfumban kijelenti, azaz minden információ tökéletes birtokában van (minden emberről külön-külön), akkor enyhén szólva furcsa kishitűség lenne abban kétkedni, hogy Isten a maga idejében és módján bennünket is újrateremtsen egyénileg „új kiadásban”, ahogy ezt Franklin Benjamin saját sírfelirata számára oly szépen megfogalmazta.11

JEGYZETEK:

1. Edelman G. M., The mindful brain, MIT Press, Cambridge, Mass. 1978, 1., továbbá Edelman G. M. és Finkel L. H. Dynamic aspects of neocortical function, Wiley, New York, 1984.

2. Reeke, G. N. és Edelman, G. M., Annals of the New York Acad, of Sei, pp. 181—201, 1985.

3. J. P. Changeux: I,’homme neuronal, Fayard, Paris, 1983.

4. Heidman, A., Heidman, T. és Changeux, J. P. (1984) Ctes Rend, de l’Acad. de Sei. Paris, 299; Ser. III. 839—844.

5. Szentágothai János, Magyar Tudomány 8:601—616 (1979); Naturwissenschaften (1984) 72: 303—309.

6. Popper, K. R. és J. C Eccles, The self and it’s brain. Springer Intematl. Berlin, Heidelberg, London, New York, 1977.

7. Monod, J. Le hasard et la nécessiét, Editions de Seuil, Paris, 1970.

8. Tomka Miklós, A vallás szerepe a mi társadalmunkban. Kritika 1985. évi 1. sz.

9. Goldziher Ignác, A zsidóság lényege és fejlődése. Népszerű Zsidó Könyvtár (szerk. Bánóczi József és Gábor Ignác) I. 2. fűz. 13. old.

10. Dr. Hoffmann Andor, Üj Élet, Bpest. 1986. dec. 16. 1. old.

11. „Itt nyugszik FRANKLIN BENJAMIN könyvnyomtatónak teste ócska könyvhöz hasonlatosan, amelynek tartalma kivétetett s amely címétől és aranyozásától megfosztatott. S íme pondróknak adatott táplálékul, ámde maga a mű nem megy veszendőbe, hanem — mint a megboldogult hiszi — egykoron új és szebb kiadásban fog megjelenni átnézve és kijavítva a Szerző által.” (Dr. Wildner Ödön fordítása)