Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Rába György: Én nagyvilág (vers) - Koch Valéria: Johanna stációi, Johanna harcai, Johanna imája (versek)
RÁBA GYÖRGY Én nagyvilág Fölött látsz s alatt haladok nyomaimat összekötve szeretetem gyűlöletem ábráját rajzolod a földre De én minden kéreg alá szivárgók az élet savának napjaim ezre féktelen tenyészetben szerteáradt millió létem névtelen dicsőíthetsz és gyalázhatsz ki ujjal szemmel hiszel drámát hatalmad rajtam semmi sincs nem mondhatsz csak nagyvilágnak KOCH VALÉRIA Johanna stációi gödölye volt ki mellém szegődött az első ösvényen szökellő lábunknál szétnyílt a fű a lombokban ott villant arcod Uram kardod lebegett üszkös város fölött az úton tovább öl ettem álmodtam neveddel vágtattam győzelmem a te győzelmednek hittem Uram most itt a téren égő áldozat vagyok csupán nem hős nem szent Jeanne d’Arc vagyok voltam s leszek mindörökké rendelkezz velem Uram
