Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Rába György: Én nagyvilág (vers) - Koch Valéria: Johanna stációi, Johanna harcai, Johanna imája (versek)
KOCH VALÉRIA Johanna harcai messze a máglya kérdi Johanna a felkelő napban sátra előtt lobogó haját sisakba gyűri felövezi karddal friss derekát ez már a máglya érzi Johanna az árulás füstje fojtja szívét légy engedelmes mondja magának s az ingébe kapó lángokba néz KOCH VALÉRIA Johanna imája Uram ismerem a vér a füst szagát az elülő csatazajt vércse vijjogását a győzelem mámorát a dicsőséget álnok urak sunyi mosolyát de nem ismerem magamat Uram titkos értelmű rózsa a testem szerelemre érett halálra szánt a holdfényben ha övemet megoldom letéve kardom erőm elhágy és oly jó szelídnek lenni Uram Uram ha rendeltél szabadítónak erősítsd meg szívem tenger haragvását s ha majd megátkoznak tégy hallóvá halljam angyalod szárnya suhogását midőn átkelek a lángon Uram
