Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Nagy Gyula: Dr. Káldy Zoltán 1919–1987
4 NAGY GYULA: f KÁLDY ZOLTÁN 1. Mi volt Káldy Zoltán életének, az iharosberényi parókiától a Lutheránus Világszövetség elnöki székéig ívelő, hatalmas életművének a végső titka? Kétségtelenül személyes Krisztus-hite, amely minden teher és próbatétel alatt is megtartotta, és kimeríthetetlen erőforrása volt. „Személyileg Isten szeretetéről, hűségéről és leleményességéről olyan mély, egész életre szóló tapasztalataim vannak, hogy azok alázatos, bátor előrenézésre serkentenek” — vallotta meg felejthetetlen püspöki székfoglalójában. Erre a személyes Isten-hitre, Krisztus-követésre épült teológiai meggyőződése. Egész életén át teljes szívvel vallotta és tanította: Isten, a történelem Ura, maga állította egyházunkat a második világháború után a szocialista társadalom forradalmian új szolgálati területére, és hívta el ott az evangéliumról igehirdetéssel és szeretettel való tanúságtételre. A sokakért szolgálni jött Krisztus követésére épült teológiája, melyet a „diakónia teológiájának” nevezett. Így is vált ismertté az ökumené széles területén. Folyóiratunk elnevezése is erről a teológiai hitvallásról tanúskodik. Lényege pedig az a mélységesen bibliai-reformátori igazság, hogy a személyes Krisztus-hitnek, az egyház hitének a segítő szeretet cselekedeteiben kell jó gyümölcsöket teremnie. A családban, a gyülekezetben, a munkahelyen, a mai magyar társadalomiban és világunk mai gyötrő gondjai és feladatai között. Mert a hit Pál apostol szerint is „szeretet által munkálkodó hit” (Galata levél 5:6). Mennyiszer érték támadások, hányszor félreértették vagy félremagyaraz- iák egy-egy mondatát, mintha a hit és a cselekedetek szétválasztását, az etikumnak az egyoldalú kiemelését hirdette volna. Akik közelebbről ismerték, tudták, mennyire a személyes Isten-hit, a Krisztussal való egység volt számára mindennek a kezdete! Maga is élete végéig fáradozott — egyházunk sok teológusával, lelkészével együtt — azon, hogy diakóniai- teológiai hitvallásának biblikus és reformátori alapjait erősítse, biztosítsa. És ezt a feladatot végső örökségül, testamentumául hagyta reánk: a Krisztushit és a segítő, szolgáló szeretet bibliai egységének megőrzését, mind egyházunk, mind személyes keresztyén életünk összefüggéseiben. 2. Káldy Zoltán életének a másik titka: az ige hirdetője volt és akart lenni egész életén keresztül. Luther Mártonnal együtt vallotta: az egyházra bízott igazi, legnagyobb kincs — a „thesaurus ecclesiae” — za evangélium. Magával ragadóan tudta hirdetni az igét, kis falusi szórványokban és a pécsi szószéken, majd a Deák téri templom szószékéről, gyülekezetláto- gatások alkalmain szerte az országban és a rádió hullámain. Egész életén keresztül megmaradt megtérésre hívó, hitet ébresztő, „evangélizáló” igehirdetőnek. De mindig úgy hirdette Isten igéjét, hogy a személyes lelki élet kérdésein keresztül a mai ember és világ legnehezebb kérdéseire is választ keresett, ezekben is utat tudott mutatni. Az igehirdetésnek ezt a kettős-egy feladatát ugyancsak örökségül, testamentumul hagyta reánk. Mivel az igehirdetés ennyire élete centrumában állott, azért szerette olyan mélységesen a Szentírás tanulmányozását és az erre fölkészítő bibliai
