Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Kulturális figyelő
88 KULTURÁLIS FIGYELŐ Az Országos Széchényi Könyvtár rendezésében és helyiségeiben 1985. november 12. és 1986. február 28. között tartott nyitva a „Kódexek a középkori Magyarországon” c. kiállítás. A bemutatott dokumentumok száma felülmúlta a 200-at. Ennek kétharmada kézirat, oklevél, levél, kódex, töredék és néhány kódexfotó. A többi művészi tárgy és egykorú emlékanyag a mindennapi életből úgy válogatva, hogy az íráshoz, az olvasáshoz, a könyvhöz magához kapcsolódjék. Éltek a rendezők ábrák, térképek segítségével is. A hazai kéziratosság korának emlékeit így tagolták: 1. Árpádházi és Anjou királyaink kora 1000—1387; 2. Zsigmondtól Mohácsig 1387—1526; végül tematikus és kronologikus válogatásként: 3. liturgikus kódexek és teológiai irodalom a 15. század második felétől Mohácsig. A válogatást sok kényszerű körülmény szabta meg, hiszen történelmünk eseményei nem kímélték a magyar középkor emlékeit sem. Ami reánk maradt, tovább pusztult még a második világháborúban is. Ezért több kódex, amely az 1882-i kódexkiállításon szerepelt, nem lehet itt. Azt is tudjuk, éppen a töröktől megkímélt hajdani Észak- és Kelet-Magyarország őrizett meg becses történelmi, irodalmi, művészi emlékeket. Ezek átkölcsönzésére, sajnos, most nem volt mód. Néhány becses darabot régi szabályzat vagy újabb, állományvédelmi meggondolás tartott vissza e kiállításról. Viszont idekölcsönzött egy-egy darabot, sőt kódexek egész sorát (Ausztria) sok európai ország állami vagy egyházi gyűjteménye. Mindkét német államtól, a lengyelektől, csehektől, belgáktól stb. kaptak a rendezők kölcsön kéziratokat. Rövid időre tehát itthon láthattuk annak az anyagnak egy részét, ami Buda 1541-i elfoglalása óta (zsákmányként, ajándékozás vagy eladás révén) külföldre került. S itt van mindaz a hazai középkori kézirat, ami az újabb időkben államközi egyezménnyel, vétellel, ajándékkal, cserével hazatérhetett. Ennél is jelentősebb azonban az, hogy kétségtelenül fájdalmas hiányok ellenére is beszélhetünk gyarapodásról a korábbi kódexkiállításhoz, saját régebbi ismereteinkhez képest! Kitűnő szakemberek sora talált rá régebben ismert, de kallódóban levő vagy eddig nem ismert értékes kéziratokra, új adatokkal pontosította az eddig tudottakat, vagy éppen gyarapította a két ségtelen korvinák számát, fedezett fel nem egy tudósunk ily módon „új” középkori kéziratokat több külföldi gyűjteményben. Sokszor a külföldi kollégák is segítettek, mert a mai Európában középkori kiállítás rendezése el sem képzelhető nemzetközi tudományos együttműködés nélkül. Veszteségeink és gyarapodásunk végeredménye számára a három kis terem bizony kevésnek bizonyult. A közeli években láttak már az érdeklődők sok szép korvinát, nem csupán kitűnő kiadványokban, hanem a Schallaburgban, illetve itthon a Nemzetközi Galériában rendezett, Mátyás korának művészetét bemutató kiállításon. Így most ezekből a kódexekből kevesebbet mutattak be. A kényszerű korlátozás haszna: láthattuk, Mátyás könyvtára kiemelkedő példa, de nem magános jelenség, s nem előzmény nélkül való. A kényszerű s bölcsen vállalt szűkebb keretek közt több, mint másfélszáz középkori kéziratot láthattunk. A kezdetekből, a 11—12. századból alig maradt írásos emlék, tehát minden egyes korai darab ritka kincs: az állami és egyházi szervezet életét megszabó oklevelek (vagy korai hiteles másolatuk), törvénykönyvek első királyaink idejéből. Vagy éppen az a hangjelzett misekönyvtöredék a 11. századból, amelyet Győrben az egyházmegyei könyvtár őriz. Gellért és Mór műveit a magyar szentek legendáit megőrző kéziratok követik, az okleveleket, kódexeket az Arpádházi királyok pénzei, pecsétéi kísérik szerényen. Itt láthattuk a Pray-kódexet az első összefüggő magyar szöveggel, a Halotti beszéddel, Anonymus gesztáját, a korai magyar középkor egyház- és iskolatörténeti neves darabjait, és a hazakerült Leuveni kódexet a Mária-siralommal. Gazdag emlékanyag kíséri a ferences és a do- monkosrend hazai életét, külön kiemelhetjük a Margit királylánnyal kapcsolatos tárgyakat, kéziratokat, ezek közt a Wolfenbüttelben fellelt zsoltáros- könyvet. Itt mutatták be az elveszettnek hitt, a közelmúltban Torunban felfedezett egykori Königsbergi Töredé
