Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 89 két, a 14. sz. első feléből való marioló- giai szövegrészletével („Világnak kez- detvitül fogva...” — tanultuk annak idején). Szerény külsejű, jelentős kéziratokat pompás darabok követnek: Nagy Lajos korából a Képes Krónika, s (ha csupán fénykép formájában is) három csodálatos kódex: a Nekcsei- féle Biblia (Washington), a Magyar Anjou legendárium (Vatikán) és az ugyancsak újdonságszámba menő Isztambuli antifonálé, mind a 14. század második feléből. A korszak elejéről való kódexek, oklevelek elsősorban Pa- nonhalmáról, Esztergomból, illetve osztrák könyvtárakból jöttek. A következő, voltaképp rövid, de gazdag virágzású korszak (1526-ig) bemutatása egy kisméretű szoborral indul, a híres budavári szoborleletből. Egy szent kezében csuklyás (bőrzacskóban védett) könyvet tart. Itt a Divina Commedia, a szerző anyanyelvéről az irodalom s a tudomány nyelvére, latinra fordítva; kevéssel 1416 után másolták. Még korábbi, 1390 körüli egy nevezetes jogi kézikönyv Esztergomban készült példánya. Itthon írt vagy hazánkban használt, s részben ma is itt őrzött Biblia, breviárium, missale, traktátus következik, tehát a ránk maradt kódexek műfaja is változatos. Láthattuk a magyar nyelvűség kezdeteit: a híres Schlägli és a Besztercei szójegyzéket a 14—15. század fordulójáról, magyarul is írt szólásgyűjteményt, többet is; prédikációs kötetet magyar glosszá- val. Ismét egy nemrég felfedezett korai magyar szöveg: Laskói Demeter iskoláskönyve magyar énekkel 1433— 35-ből, Sibenikből (ez ugyan nem eredetiben, hanem fotón). Ismerhettük már a 15. századi Felvidékről (talán Kassáról) származó többszólamú énekgyűjteményt, négy nyelvű húsvéti énekkel. Sopronból Orbán pap végrendeletét (1400. április 21.) aligha láthattuk máskor (a Győr-Sopron megyei levéltár darabja). Hasonlóan érdekes kézirat két leltár: könyvjegyzéket, illetve könyvkölcsönzési bejegyzéseket tartalmaz a 15. század közepéről-vé- géről (Veszprém, káptalani levéltár). Pálosok kéziratait követi a Jókai-kó- dex a magyar Ferenc-legendával. Mutatóban több darab látható Vitéz János könyvtárából, saját kezű emendálásával, illetve egykor Janus Pannonius tulajdonát képező szép kódex (egy Bizáncban 1000 körül írt görög nyelvű Biblia, a budapesti Egyetemi Könyvtárból). Mátyás kódexeiből elsősorban Széchényd-könyvtári darabokat láttunk, s Bécsből többet, Torunból egyet. Jó gondolat volt itt egy feliratos oszloprészlet elhelyezése: a Bibliotheca Cor- vinianában állt. (A korvinák festőműhelyére és datálásukra nézve azonban eltérések találhatók az ismert kiadvány 3., bővített kiadásához képest, néhány más kódikológiai mű adataihoz viszonyítva is.) Eredetiben láthattuk a bécsi egyetem „magyar nemzete” anyakönyvét, a Dubnici krónikát, s változatos történeti műfajokat őrző más kódexeket, pl. a Szabács viadala c. his- tórlás ének kéziratát. Végül királyi kincstári számadáskönyv (1525!), majd jogi kézikönyv következett Werbőczi István működési köréből. A török terjeszkedés felé forduló figyelmet jelezte a Budán 1502—1512 között készült, képekkel díszítettt pergamentekercs: a török császárok genealógiája. A harmadik teremben talán kevésbé látványos kódexeket mutattak be: így hazai, különböző fokú iskolákban használt, tankönyv-jellegű kéziratokat. Itt van Szálkái érsek egykori iskoláskönyve az esztergomi Főszékesegyházi könyvtárból, ismert, zenetörténeti szempontból kiemelkedően jelentős tartalmával 1489—90-ből. Megjelennek a latin kéziratokban a használók magyar nyelvű glosszái, sőt imádságai is. Mindezek betetőzése a 15. század első feléből három külön kéziratos kötetben is részletnek maradt magyar bibliafordítás, mely a Bécsi-, Müncheni és Apor- kódex szép hármasságában ismert. A pompás Ulászló graduale igen nagy méretét a használat célja szabta meg, ugyanígy Kinizsiné Magyar Begina imakönyvéét: ez, mint a műfaj diktálja, kicsiny (valószínűleg hazai, egyszerű növényi festett díszítéssel). A szép kis kódex mellé jól illik a Nemzeti Galériából egy kicsiny házi szárnyasoltár. Pompás darabokat láthattunk még Győrből, Esztergomból, majd ismét a szigeti domonkos apácákhoz kapcsolódó kéziratokat és emlékanyagot. Azonban ezek már 15. és 16. századi darabok, mint Ráskai Lea 1510-ben ké
