Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986

1986 / 1. szám - Veöreös Imre: Az egyháztörténelem kerekét sem lehet visszafordítani

34 VEÖREÖS IMRE: AZ EGYHÁZTÖRTÉNELEM KEREKÉT... különbség, amit a cikknek a katolikus tanításról való idézetében „a püspö­kök atyai tisztsége által” szókapcsolat tartalmaz: „Krisztus a püspökök atyai tisztsége által építi be tulajdon testébe az új tagokat, a természetfeletti újjá­születés útján.” Még ezen a nehéz ponton is nyitott a jövő, hiszen az egyház határa a II. vatikáni zsinatból következőleg nem áll meg a római egyház fa­lainál. A kívülvaló keresztyének is Krisztus testéhez tartoznak. A további párbeszéd valóban jobb megértéshez vezethet. A fő akadály az ökumenizmus útjában azonban nem is a teológiai párbe­szédeknél jelentkezik. Inkább abban, hogy a dialógusok során elért igen je­lentős eredményeket az egyházvezetés sokszor nem sajátítja el és nem viszi bele az egyházi gyakorlatba. Ez mindegyik oldalon előfordul. S ha régi hán­tások folytatása a bizalmatlanságot erősíti, a türelem újabb leckéjét adja fel. Ám ezek a jelenségek sem lehetnek perspektívában nézve tartós akadá­lyok. Egyetértünk Cserháti püspökkel: „nem vallhat kudarcot az a sok erő­feszítés, amelyet az évek folyamán annyi hithű keresztény vállalt.” Az egyháztörténelem kerekét nem lehet visszaforgatni, s a kerék mozgásban van, gördül a mi századunkban, Isten Lelke erejéből, az ökumenizmus irá­nyában. (Nem térünk ki itt Hans Urs von Balthasar neves teológusnak a ha­zai katolikus sajtóban a múlt év őszén megjelent két megnyilatkozására, amelyet negatív hatásúnak vélünk.) Örülünk minden jelnek, amely ezt a bizonyosságunkat erősíti. Ilyen bizo­dalmát keltő jeladássá vált, a megelőző aggodalmak ellenére, a karácsony előtt végbement római püspöki szinódus. A hozzánk érkezett első híradások szerint — s ezek éppen evangélikus forrásból is származnak, hiszen a külön­böző keresztyén felekezetek képviselői mint megfigyelők vehettek részt a szi- nóduson — a katolikus egyház ragaszkodik ökumenikus elkötelezettségéhez, s ezt a pápa megnyilatkozásai is megerősítették. A jövőbeli ökumenikus törekvéseknek figyelembe kell venniük azokat a témákat, amelyeket a püspöki szinódus újraértelmezett, s azokat is, amelye­ket említés nélkül hagyott, vagy pedig alig érintett. A szinódus dokumentu­mai bőséges lehetőséget nyújtanak a megélénkülő ökumenikus dialógus, a további tanulmányozás és a kölcsönös megismerés számára. Az ökumenikus megfigyelők beletekinthettek a római katolikus egyház mai lüktető állapo­tának vizsgálatába, amelyet a szinódus folytatott. Nyilvánvalóvá lehetett előttük a mai katolikus egyházon belüli sokféleség, amely mélyre hatoló megosztottságot tükröz. Az őszinte egyházi önviszgálatuk pedig példa lehet előttünk is. A szinódus nagymértékben foglalkozott az egyházon belüli lelki megújulás kérdésével — ez bennünket is figyelmeztethet. A megfigye­lők sok melegséget, nyitottságot tapasztaltak a delegátusokkal folytatott be­szélgetésekben, de a hivatalos hangnemű üdvözlésekben is a szinódus során. Főként pedig a szinódus vége felé rendezett ökumenikus imaszolgálat volt a bizalomteljes testvériség legnagyobb benyomást keltő megnyilatkozása. Az ökumenikus kapcsolat mélységéről tanúskodott, hogy az Isten közös imá- dásába ez alkalomból nem katolikus liturgikus hagyományt is beolvasztottak. Mi evangélikusok sajátos szerepet töltünk be az egyházak közeledésében, mert valahol a középen állunk a protestantizmus és a katolicizmus között alapvető hitvallási iratunknál, az Ágostai Hitvallásnál, egyházi tanításunk­nál, az istentiszteletről vallott felfogásunknál és lutheri kegyességi típusunk­nál fogva. Az egyháztörténelem kerekét Isten mozgatja emberi tényezők és történelmi erők felhasználásával, de nem mindegy, hogy ki-ki bármelyik felekezetben segíteni vagy gátolni akarja-e a kerék gördülését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom