Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Sulyok Imre: Az új Liszt-kiadás
SULYOK IMRE Az új Liszt-kiadás Ezzel a cikkel kapcsolódunk be Liszt Ferenc születése és halála évfordulójának ünneplésébe (1811—1886). Szerzője folyóiratunk legelső számában írt Liszt életművének evangélikus vonatkozásairól (1979/1.) Most a rendkívül jelentős magyar vállalkozásnak, Liszt zeneművei új teljes kiadásának ismertetésére kértük. Ebben a nagy munkában sok éve kiemelkedő szerepe van a cikk írójának, aki egyházi zenekultúránknak is hűséges ápolója. (Szerkesztő) Az elmúlt év decemberében megjelent Liszt Ferenc zeneművei új teljes kiadásának (ezután röviden NLA = Neue Liszt Ausgabe) 18. kötete. Ezzel e nagy vállalkozásnak 1. sorozata, mely a nagy magyar zeneszerző és zongora- művész zongorára 2 kézre, általában saját témáira írt műveit tartalmazza, teljessé vált. A 18 kötetben összesen 322 zongoradarab jelent meg szigorúan kritikai kiadásban, ugyanakkor a mindennapi zenei gyakorlat számára is használhatóan. Ezek közül 38 mű első kiadás. A most munkába vett 2. sorozat azoknak az ugyancsak 2 kezes zongoraműveknek gyűjteménye, melyek idegen szerzők témáira, vagy műveire készültek. Ennek 15 kötetre tervezett első részében kapnak helyet a szabad feldolgozások, további kilencben pedig az ún. zongora-átiratok. Talán a nem szakember számára is érdekes a közreadás és szerkesztés során szerzett tapasztalatainkból néhányat elmondani. Az NLA általában csak a művek végső alakját, verzióját közli. Korábbiakat csak akkor, ha lényeges részeik nem kerültek át a későbbibe. A kritikusok éppen a valamennyi változat közlését kérik tőlünk leggyakrabban számon. Olyan vélemény is elhangzott, hogy az állandó változtatás, a változatok sokasága Liszt rögtönző hajlamából ered és így azok egyenértékűek lévén, az előadóknak is meg kell adni az ezekből való válogatás lehetőségét. Csakhogy Liszt leírt kompozícióiban a változtatások tudatos javítások. Liszt munkamódszere általában az volt, hogy egy sűrűn vonalazott kottapapírra is csak két-három sorba írta le a darabot. A leírt sorok között üresen maradt vonalrendszerek az esetleges javítások, toldások, változtatások számára maradtak üresen. Ha az üres sorok többé-kevésbé megteltek, egy másoló a darabot hasonlóan széjjel írva letisztázta. Liszt azután ezen dolgozott hasonló módon tovább. Az eljárás akár többször is megismétlődhetett, míg a darab, legalábbis első fogalmazásában el nem készült. Ez persze nem zárta ki, hogy még a már kiadott művekből is később új verzió keletkezzék. Az pedig az összkiadások közreadásának nemzetközileg elfogadott tudományos tétele, hogy a változatok sem egészükben, sem részleteikben nem cserélhetők fel egymással. Ha a több változatban fennmaradt műveket alaposabban szemügyre vesszük, hála a mester majd minden kéziratát datáló jó szokásának, világosan látszik a folytonos tökéletesítési törekvés. Egyébként ezt maga Liszt dokumentálta azzal, hogy a korábbi, megjelent verziókat is érvényteleneknek jelentette ki, azokat visszavonta, sőt a kimetszett nyomólemeze-
