Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Scholz László: Adventi fohászkodás, Pia desideria (versek)
SCHOLZ LÁSZLÓ Adventi fohászkodás Uram, ki vagy mindenható és mindenütt jelenvaló, nálad a kezdet és a vég, tőled a szemvakító villám s az áthatolhatatlan szürkeség, nagy rendezője messzi csillagoknak s még messzibb jövendőknek, mik mielőttünk ködként kavarognak — Ádventet írva újra, megint egyszer a teljességre várva, Uram, áruld el nékem vakmerőnek,' mert fölöttem már esti árnyak nőnek s amit kérdek, nem puszta kíváncsiság, s ha mégis az, akkor a „lenni vagy nem lenni” gyötrelmes olthataitlan szomjúsága: Uram, ha eljön a mennyek országa, betelvén minden az ígéretekből, midőn az első ég és föld hatalma megdől, új ég új földdel egyesül s ismét eggyé lett világodon Atyaként uralkodói egyedül — Uram, áruld el, lesz-e ott még teológia, szent tudomány, mely rólad szól, téged fürkész, remegve kémlel, boncol, keresi-kutatja, mi az üzenet, melyért sok szolgád verejtéket izzadt, vérét hullatta vagy csak száműzetett — lesz-e akkor még teológia, mely felett oly sokan vitáztak valaha éles elmével, hittel, repeső örömmel, majd meg vad szenvedéllyel, foggal-körömmel, miatta testvérek, barátok hajbakaptak magát az igét közben porba ejtve, ám az még így is mindig megmaradt smaragdnak,
