Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Scholz László: Adventi fohászkodás, Pia desideria (versek)
SCHOLZ LÁSZLÓ VERSEI 41 zöld drágakőnek, fénylő reménységnek — kell-e majd akkor, otít még igemagyarázat, ha már himnuszok töltik be a házat és színről színre látunk, nem pedig csakúgy tükör által, végeztünk bűnnel, kínnal meg a halállal — marad-e ott még tenyérnyi helye a teológiának? De hisz dicséretedről is jó — elmélkedni! Mennyei énekünket sem árt tagolton, gonddal rímbe szedni, orcád láttán terólad gondolkodni a megismerés összefűző ezüstkötelével, hogy önfeledt magasztalásunk ott se hulljon széjjel.. . Adventét írunk újra, gyors időnk nyílként sebesen suhan, azért bár javítsd, tisztítsd, szépítsd, ékítsd a teológiát, esdek, ha lehet, ne szüntesd meg, Uram! (1985 adventján) Pia desideria Szívesen szánnám Isten kezére testem és lelkem! Vágyom esennen:* szarvas az érre. Esdve kívánnám ... Őnála lenni! Ejtetlen szóval ajkamon óhaj ennyi, csak ennyi. Bűnöm ha bánnám s Szívedben bíznám! Pirkadó Fényem, Lelj meg az éjben, Jézus, tekints rám! (1986) esennen — tájszó. Jelentése: esdekelve, sóvárogva
