Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Szennay András: Luther – mai katolikus megközelítésben
SZENNAY ANDRÁS Luther — mai katolikus megközelítésben Walther von Loewenich, az erlangeni protestáns teológia professzora irta le mintegy tizenöt évvel ezelőtt (Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1967. aug. 5.): joggal beszélünk arról, hogy a ma nemzedéke elidegenedett Luthertől. „Nem akarom most ennek okait kutatni — folytatja —, de az e tényből adódó következtetés elől, hogy ugyanis a jelenkori protestáns Luther-képnek lényegében csak a teológusok számára van jelentősége — nem lehet kitérni.’" — Előadásom* címében ez áll: Luther — mai katolikus megközelítésben. Mégis protestáns szerzőtől vett idézettel indítottam kis összefoglalásomat. A „kis” megjelölés nem fölöslegesen hangsúlyozott szerénységből ered, hanem a tényhelyzetre utal. Amit von Loewenich Lutherrel kapcsolatban a 20. század teológiájáról megállapít, az — talán sajátos, de nagyon is tapasztalható módon — vonatkozik a katolikus teológiára, ill. teológusokra is. Épp erre gondolva mertem csak ilyen szerény szót: „megközelítés” a címben alkalmazni. Egyrészt ugyanis a Lutherrel foglalkozó mai katolikus teológia termése igen nagy, másrészt ki merné állítani, hogy a katolikus teológia mindmáig kellőképp áttanulmányozta és értékelte Luther életművét. (Csak zárójelben jegyzem meg: úgy vélem, ez többé-kevésbé vonatkozik a protestáns teológiára ill. teológusokra is). Mindjárt elöljáróban szeretném leszögezni: nem vagyok „Luther-szakértő”, még csak nem is elmélyült Luther-kutató. Hogy mégis vállaltam a katolikus előadó szerepét, azt egyrészt azért tettem, mert az ilyen megtisztelő felkérésnek — úgy éreztem — kötelességem eleget tenni, másrészt — és ezt nagy sajnálkozással mondom — tudomásom szerint hazánkban nincs katolikus teológus, aki magát valóban Luther-szakértőnek nevezhetné. Mi tagadás — ezt a régebbi időkre vonatkoztatva némi meakulpázó sajnálkozással, de ma körültekintve egyben örömmel is állapítom meg, Luther — Albert Brandenburg kifejezését használva — a katolikus egyházban számunkra „nagy felfedezés”, mely az újszerűség erejével hat. A mai katolikus teológus, de a hívő is egyre kevesebb negatív színezetű elfogultsággal, mi több, örömmel olvassa számos írását. Azoknak a katolikus teológusoknak száma, akik a XVI. századi egyházi megújítás egyik nagy küzdőjét, sőt. egyenesen a 2. Vatikáni zsinat egyik előhírnökét fedezik fel benne — egyre A Luther-év alkalmából elhangzott előadás. Lásd a 16. oldal lábjegyzetét! (Szerkesztő)
