Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Kosáry Domokos: Evangélikusok és a művelődés Magyarországon
KOSÁRY DOMOKOS: EVANGÉLIKUSOK ÉS A MŰVELŐDÉS 19 Habsburg hatalom és a katolikus egyház nyomása miatt is. De itt, ezen a peremzónán a helyi evangélikus nemesség mintha hamarabb találna utat bámyavállalkozás, borkereskedelem és más ilyen tevékenységek révén az eljövendő polgárosodás és a korszerű műveltség felé. Az is megfigyelhető, hogy ezek a családok rendszerint megoszlanak a felekezetek között. Egyik águk katolikus, a másik evangélikus. Éppen ezért, minden súrlódás ellenére sem olyan kiélezett a katolikus-protestáns vita vagy szembenállás, mint Kelet- Magyarországon. Nincs olyan erős Habsburg-ellenesség sem. Valahogy türelmesebb érintkezés és bizonyos fokú nyitottság jeleivel találkozunk. Ez a jelenség, amelyet itt előbb körvonalaztam, persze minden sokoldalúsága ellenére szerény, s a továbbiak során a XVIII. században, amikor az ország súlypontja az elpusztult déli területek felnövekedésével ismét áthelyeződik dél felé, ennek a peremvidéknek a jelentősége természetesen csökken. De ugyanakkor az itt uralkodó evangélikus hagyomány bizonyos fokig folytatódott, és közvetlen utat nyitott a következő lépcsőfokhoz, amelyet már felvilágosodásnak nevezhetünk. Hadd említsek itt is egypár nevet. így mondjuk Benczúr József késmárki rektor, pozsonyi tanár nevét, aki a felvilágosult abszolutizmus támogatásával igyekezett a korszerűsödést szolgálni, a magyar rendi, feudális alkotmányos berendezést úgy bírálva, ahogy az akkoriban nem volt és sokszor még ma sem különösebben népszerű, de akinek tanítványai közül egyesek igen kitűnő reformerekké váltak. Nem a Ben- czúr-tanítványok, de a felvilágosodásba átnövő evangélikus értelmiség képviselői közé tartozott Tessedik Sámuel, akit még a század dereka után is megragad Hallében a pietisták gyakorlatias, emberbaráti tevékenységének példája, és aki szintén a felvilágosult abszolutizmus korszerű törekvéseinek állt szolgálatában, mint lelkész és mint nevelő egyaránt, gazdasági gyakorlati iskolájával. E sorban kell említenem rokonát, Hajnóczy Józsefet, akinek édesapja győri evangélikus tanár volt, majd különböző helyeken lelkész. Hajnóczy II. József rendszerének, majd a francia forradalomnak híve lett, és a II. József-féle rendszer bukása után a nemesi mozgalom felvilágosult szárnyát támogatta, a nemzeti programot; később ismét tovább jutott, és mint tudjuk,a jakobinus összeesküvés egyik vezetőjeként végezte életét a Vérmezőn, 1795-ben. Tudjuk róla, hogy a családi Vallásosságtól elszakadt, apja intései ellenére deista volt, de egyházáról halála pillanatában is megbecsüléssel nyilatkozott, mondván, hogy az az emberiség javát szolgálja, búcsúiratában a Pesti Evangélikus Egyházra 100 forintot hagyott azzal a megjegyzéssel, hogy legalább most ad valamit, ha életében nem is támogatta. Itt kell említenünk Göttiinga szerepét, amely felváltja a korábbi Hallét. Göttinga egy kicsit a polgári fejlődésben már előrehaladt Anglia előretolt posztja német földön. Ide számos magyarországi evangélikus diák ment ki a század közepétől fogva. Közöttük volt Benczúr egyik tanítványa, Rát Mátyás, egy eredetileg német, komáromi polgár család fia, aki azonban a nevét már h nélkül és ékezettel, á-val írta, tüntetőén, ö lett az első magyar nyelvű újság, a Magyar Hírmondó szerkesztője 1780-ban. Utóbb felszólalt II. József nyelvrendelete ellen, a magyar nyelv védelmében. De említhetjük a késmárki születésű Schwartner Mártont is, aki soproni, majd pesti tanár volt, és a hazai statisztika igazi megteremtője. Vagy Comides Dánielt, a történészt, Perlaki Dánielt, a komáromi evangélikus tanítót és lelkészt, „A gyermekeknek jó neveléséről” (1791) című magyar munka szerzőjét. Schedius Lajos pesti egyetemi tanárt, aki a felvilágosodás válsága, a világnézeti visszaesés idején
