Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Paul Tillich: „Aki hisz énbennem…"
PAUL TILLICH „Aki hisz énbennem...” Jézus pedig kiáltott, és ezt mondta: „Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem. Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van, aki elítélje: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A>mit tehát én beszélek, azt úgy beszélem, ahogy az Atya mondta nekem.” (János 12,44—50.) „Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem ..Jézusnak ezeket a szavait az evangélista keserű panasza előzi meg, amelyben a nép és vezetőinek hitetlenségét és lagymatag hitét ostorozza. A szakasz bevezetése így hangzik: „Jézus pedig kiáltott...” Csaknem kétségbeesett erőfeszítést tesz arra, hogy megértsék. Amit pedig kiált, a következő: nem benne hisz az, aki benne hisz. A hitetlenek érve az volt — és minden korszakban az —, hogy lehetetlen dolog a Názáreti Jézusban mint Názáreti Jézusban hinni. Jézus válasza: „Ez valóban így van. Ha valaki arra biztatná az embereket, hogy bennem higgyenek, azt mondanám, ne hallgassanak rá. De senki nem mondja ezt nekik. Azt kérem tőlük, hogy abban higgyenek, aki elküldött engem, aki nagyobb,mint én, és akivel én egy vagyok. Nem a saját hatalmamra hivatkoztam, amikor szóltam.” Majd hozzáteszi: „Ha így tettem volna, igaza lenne a hitetleneknek.” Sok tekintély volt már a múltban és van a jelenben is. Miért fogadjuk el az egyiket, és miért nem fogadjuk el a másikat? Miért fogadunk el egyáltalán hatalmi tekintélyt? Jézus, az ember Jézus nem ilyen hatalmasság, nem az ember Jézus az, aki hitünk középpontja akar lenni. Jézus hatalmának és a rá irányuló hitnek a forrása nem az ő emberi kiválósága, példamutató vallásossága, erkölcsi tökéletessége vagy mély bölcsessége. Ennek alapján azt vallja, hogy nem ítél el senkit. Ha így tenne, akkor zsarnok módjára Meditációként közöljük Tillichnek ezt a prédikációját. Megjelent a The New Being című kötetében (New York 1955.) Tillichről lásd az előző szám 3. oldalának jegyzetét és az 1980/2. szám cikkét.
