Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Czine Mihály: Írás és szeretet. Tatay Sándor köszöntése
CZINE MIHÁLY Írás és szeretet Tatay Sándor köszöntése Tatay Sándor a szeretet embere. Az őt köszöntők — most ünnepeljük 75. születésnapját — a korinthusbeliekhez írt levél verseit akár textusként idézhetnék: . A szeretet nagylelkű, jóságos, a szeretet nem irigykedik; a szeretet nem fuvalkodik fel, nem cselekszik éktelenül. . . nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél . . A szeretet eme énekét Tatay Sándor szavaival is folytathatnók: „A sze- retetet nem mérik kamatra, a szeretetet nem is lehet mérni, gyakorolni sem lehet, csak bírni a szívben vagy nem bírni. A szeretet önmagát jutalmazza,, mert magában gyönyört keltő érzés.” Maga, mini; írja, nem lehetett egyetlen vallásnak, egyetlen társadalmi vagy bölcseleti rendszernek sem kétely nélküli híve, de egyben mindig hitt: „a szeretet ésszel föl nem fogható roppant erejében. Mindenekfelett megváltja a bűnös lelket és meggyógyítja a beteget.” Megteremti a „békességet, mely minden jónak a forrása”. Innen, a szeretet ilyen felfogásából lehet talán leginkább megérteni Tatay Sándor életét és írói munkásságát. Ároni családból született — szülőfalujában, Bakonytamásiban márványba vésve hirdeti az írás: „A család három lelkész tagja 125 évig pásztorkodott a helybéli evangélikus gyülekezetben” —, de az ő sorsa, a teológiai tanulmányok után, már az irodalomba vezetett. Szegény emberként, a munkanélküli értelmiség nyomorát élte, de nem lett hirdetője semmilyen ideológiának. Életkor szerint a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott, a vele egykorúak — Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Vas István, Takáts Gyula minden írását szeretettel olvasta —•, de közéleti tevékenységtől irtózó nemzedéktársaitól eltérően, a felháborodás adta kezébe a tollat, hogy elmondja a kisemberekkel esett igazságtalanságokat. Ez az indulat kerestette fel vele a szeretet mellett az Alföld lapályain küszíködő, mezítlábas írótársakat is, Szabó Pált és Sinka Istvánt. A velük való barátság határozta meg nagymértékben írói hovatartozását. Szeretettel a szívében, mindenkin és minden jó ügyben segíteni akart. Ezért áldozott, két kis magyar holdas családi örökségéből a népi mozgalomra is — volt idő, mikor ő adott szállást a Kelet Népe szerkesztőségének, a saját lakásán. Ezért is tevékenykedett hosszú esztendőkön keresztül fent, a badacsonyi menedékházban, hordta fel, hátán is az élelmet — még szamara sem volt — a nyugalmat és békességet keresőknek. S azért fűrészelte maga a fasor ágait, hogy Egry József festő — különben is kedves barátja — kiláthasson az annyira igéző Balatonra. A szeretet embereként lett Tatay Sándor mindenki Sanyi bácsija. Olyan
