Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 89 tesbíb papokra különösen nagy volt. Nem véletlen, hogy az Inkvizíció eljárása az eretneküldözésben itt volt a legembertelenebb. A kínvallatások során szerzett értesüléseiket az inkvizí- torok pontokba foglalták. Ezek szerint a parasztok, szinte lutheri megfogalmazásban, a hit által történő megiga- zirtást tartották az üdvösségre vezető, egyetlen útnak. A jótettek önmagukban értéktelenek, „a pápa és a császár törvényei pedig, mint az egyházjog egész rendszere is, érvénytelenek”. (229.) Az egyházi vezetőség bírálata a nép sáélas rétegeinek támogatása nélkül elképzelhetetlen lett volna. A korukat megelőző elvék vallói mélységesen vallásos érzelmű tömegek voltak. „A rendszer, amellyel hitbeli meggyőződésük szembefordította őket, része volt a feudalizmusnak, még élég erős, hogy ezzel együtt tovább fennmaradjon, a megdöntésére irányuló eretnek propaganda érzelmi gazdagsága és egy eljövendő kor gondolatvilágának anticiŰj magyar nyelvemlék Verses imádság 1433-ból Bujdosó nyelvemlékeink közül egyre több kerül napvilágra, és részben haza, magyar földre. Hat évszázados bujdosás után, 1982 tavaszán tért haza az 1300 körül keletkezett és 1922-ben felfedezett Ómagyar Mária-siralom — a Krisztus-siratás leg- költőibb középkori verse —, megjárva az olasz, a német és a belga földet. Nemrég kaptunk hírt a Königsbergi Töredék és Szalagjai vándorlásáról. 1541—42-ben került a szövegemlék Kö- nigsbergbe. A Töredék Mária anyaságát dicsőítő középkori ún. máriálék műfajához tartozik. A nyelvemlék a XIII. sz. elején, illetve a XIV. sz. közepe táján keletkezhetett. 1863-ban fedezték fel a Töredéket, a Szalagok 1894-ben kerültek elő. A Töredék nyolc és fél soros szöveget őrzött meg, a hártyaszalagokon összeillesztve harmincegy teljes sornyi szöveg és huszonnégy szó, illetve szótöredék maradt fenn. Évszázadokon át vándorolt e szövegemlék, mígnem a pálása azonban, ha nem is sikerült — az inkvizíció közbelépésére — politikai tényezővé fejlődnie, nem csekély társadalmi érzékenységről tanúskodik.” (230.) Ebben a minden nemesre, újra érzékenyen reagáló társadalomban talált egymásra a huszitizmus, az eretnekség és az anyanyelv ügye. Az új tanok csak úgy terjedhettek el, hogy a papok anyanyelvükön szóltak a néphez. Napvilágot láttak az első bibliafordítások. A szerémségi Kamanc két papja által 1430 táján magyarra fordított Szentírásnak csak egyes részei maradiak ránk (a négy evangéliumon és a zsoltárokon kívül az ószövetségnek néhány, kisebb könyve). Mályusz művének olvasmányossága, mondanivalójának hitele, minden erénye onnan van, hogy a dolgokat, a legnagyobb polgári történetíró, Ranke kívánalmához híven, úgy adta elő, ahogy valójában voltak. Komjáthy Miklós második világháború után a lengyel Torun egyetemi könyvtárában — reméljük — átmenetileg meg nem pihent. A Szalagok — sajnos — még nem kerültek elő. A Töredékkel kapcsolatosan érkezett az örömhír, hogy a harmadik königsbergi nyelvemlék, a Königsbergi szójegyzék, amely a latin szöveg fölé 1360 körül írt klb. száz magyar szót őrzött meg, és amelyet 1916-ban találtak meg, egy nyugat-berlini központi levéltárban talált menedékre. 1984 tavaszán új magyar nyelvemlékre derült fény. Ekkor adtak hírt hírközlő szerveink egy új középkori magyar verses nyelvemlékről, Holl Bélának, a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársának felfedezéséről. A kódex és benne a verses imádság keletkezésének és megtalálásának körülményeiről, tartalmi és formai értékeléséről a Magyar Könyvszemlében (100. évf., 1984. 1—2. sz.) megjelent tanulmányában számolt be Holl Béla. A
