Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Kulturális figyelő
•-JC KULTURÁLIS FIGYELŐ da Írná ci ai Sibenik kolostorának könyvtárában lelt rá egy magyar eredetű, latin nyelvű kódexre és a benne szendergő magyar nyelvű verses imádságra. Mit tartalmaz a kódex? A harminchárom részben bibliai történetek, legendák, beszédvázlatok, értekezések magyarázatokkal, katekézist szolgáló jegyzetek és vegyes idézetek, mondások találhatók, amelyeket a középkori kolostori, káptalani iskolákban tanítottak. Másolóik közül hárman nevezik meg magukat, köztük a magyar nyelvű vers másolója (feltételezhetően írója is), Laskói Demeter. A kódexnek és versének keletkezési idejét 1433-ra teszi Holl Béla, születéshelyét Pécsváradra, az ■ottani bencés kolostorba helyezi. A verses imádság feltehetően megelőzi az egy évtizede felfedezett Zsig- mond-kori töredék húsvéti strófáját („Krisztus feltámadása...”) és az Ómagyar Mária-siralom után a ma ismert második legrégibb magyar verses nyelvemlékünk. Kiemelkedően értékes középkori emlék. A verses imádság témája: könyörgés a kenyér és bor színe alatt jelenlevő Krisztushoz. A középkorban gyakori latin verses imádság műfaja szolgált mintául. A magyar nyelvű vers latin eredetijének fordítója tartalmi és formai hűségre törekszik. Ennek ellenére nem nyújt szolgai fordítást: a világ megújítása (reparatio mundi) jelzős szerkezetet a szemléletesebb, árnyaltabb „ez világnak ótalma” (bűntől, kártól oltalmazója) szókapcsolattal cseréld fel; az ó, kenyér, élj (o panis vive) felszólítást a Krisztus szavait idéző „ó, életnek kenyere” érzékletesebb, közvetlenebbül az úrvacsorára emlékeztető kifejezéssel helyettesíti; az életnek öröFényszóró Évtizede ünnepelt négy évszázados születési jubileuma révén Szenei Molnár Albert ismét a nemzeti köztudat előterébe került. Az akkori méltatások keltették fel az érdeklődést ószövetségi zsoltárfordítása iránt, mely 1984 karácsonyára szép új kiadásban végre megjelent (Psalterium XJngaricum.) mét (gaudio vitae) szószerkezet jelentéstartalmát elmélyíti, távlatot ad néki, az „örök örömet”, az örök élet örömét csilantva meg; az utolsó sornak Krisztus tetteire utaló igéit az imádkozó cselekedeteire vonatkozó igékkel („kérlek és unszollak”) helyettesíti. Kétszer „test”-rői szól („Istennek teste, tisztele- tes test”), egyszer „kenyériről („életnek kenyere”), feltárva — a kifejezés váltásával — az úrvacsora titkát. A latin nyelvű vers formája rímes hexameter (leoninus). A költő-fordító az időmértékes verselést nem tudta még egyeztetni a hangsúlyos verseléssel, így a versritmust a magyar verselés- móddal biztosítja. Tizenhat, tizenhét szótagos sorai könnyedén gördülnek. A latin vers sorai viszonylag önállóak, a magyar nyelvű vers öt sora egységes szöveggé formálódik. A vers líraisága meleg, igaz, benső- ségessége sorról sorra mélyül. Pap írójának az érzéseit fejezi ki. „Papok vagy barátok, ezek a költők ás nyugtalan, áhítozó, bűnös és bűnbánó lelkek. Nem érzéketlen imagépek, hanem lelkek, akiket félelembe és csodálatba ejtett az Isten világa ... Az Istennel való egyesülés himnuszait váltja ki az oltá- riszentség, az úrvacsora tana” (Babits Mihály). Egyéni kéréseinek ad hangot az imádság írója („adj énnekem örök örömet, kérlek, unszollak, lelkemet testemmel tisztítsad”), a sorokban azonban benne lüktet a gyülekezet szívverése is. Isten keze munkáját kell látnunk abban, hogy szerény kutatási lehetőségeink ellenére ennyi értékes magyar keresztény nyelvemlék őrződött meg az évszázadok folyamán. Vajda Aurél Szenei Molnár az irodalmi nyelvet teremtő nemzedék egyik legnagyobb alakja volt (Bornemisza Péter, Károlyi Gáspár, Balassi Bálint előtt latinul szólt a tudomány és a költészet), és kétségkívül a legdidaktikusabb hajlandóságú: magyar beszédre ő tanította valamennyi utódát, azokat is, akik tán «
