Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985

1985 / 1. szám - Bodrog Miklós: Az önvesztés gyökere

82 BODROG MIKLÓS: AZ ÖN-VESZTÉS GYÖKERE S mit tehetnek a gyermekkor lelki sebesültjei? Esetük nehézségi fokától függően több-kevesebb pszichoterápiás segítség ajánlatos. A szeretet- és ön­bizalomdeficitben szenvedők — különösen ha még kiskorúak — korrektiv élményekre szorulnak, hogy legalább valamelyest felszabaduljanak bizako­dásra, örömre, érzelmileg is feltárulhasson előttük az élet, a remény gazdag­sága. A szülőhöz láncolt lelkűek nehezen, vagy végképp nem ismerik fel bajuk gyökerét, mert lelkifurdalást kelt bennük az a puszta gondolat, hogy jó szüleik — akik tényleg nem tudatosan ártottak — valami igen rosszat tettek volna ellenük. Döbbenetes dolog tapasztalni, hogy szakember számára nyilvánvalóan „szülőártalomban” szenvedők az öngyilkosság peremén tán­torogva is milyen kétségbeesetten igyekeznek megakadályozni nyomorúsá­guk eredetének feltárását, ha kell, mértéktelen önvádlással. (Ami megint csak az önpusztítás útját egyengeti.) Nagy önnevelő munka vár rájuk — ha egyáltalán rájönnek ennek szükségességére —, s lélekgyógyász segítségét aligha nélkülözhetik. Minden eset speciális, s ettől függetlenül is: ha nem pár oldalt, hanem vaskos könyvet olvasnánk el ezekről a problémákról, a szak­segítséget az sem pótolhatná. Az mindenesetre fontos, hogy a baj természe­tének felismerésénél ne rekedjen meg senki, tudjon megbocsátani szüleinek, akik talán maguk is jelentős lelki sérülést szenvedtek gyerekkorukban, de a saját ilyen jellegű károsodását ne tekintse menlevélnek, mert akkor köny- nyen továbbadja az „átkot”. Hogy miként? Két példa. Iszákos apa lánya megfogadja, hogy ő csak józan emberhez megy felesé­gül. így is lesz, de aztán úgy bánik a férfivel, mint aki az apjának szóló haragját a férjére zúdítja, derűre-borúra morgolódik, gyanúsítgat, apróságo­kért felcsattan stb. A férj egyre kevésbé érzi jól magát otthon, be-betér a kocsmába, mind többször ottragad — otthon úgyis csak fokozódó ribillió várja — s pár év alatt rabjává lesz az alkoholnak. Két fiuk nem túl épüle­tes jeleneteknek tanúja naponta. Idővel a férfi teljesen leromlik. Egy düh­rohama végén fölmegy a padlásra és felakasztja magát. Felesége nem siet utánanézni. — Azóta eltelt jó harminc év, az özvegy mindkét fia agglegény (anyjuknak sosem volt jó a menyasszonyjelöltjük), s az idősebb már folyton iszik, a fiatalabb csak gyakran. Értelmiségi szülők diplomás gyerekeket neveltek. „Ti csak dolgozzatok, ta­nuljatok, mi elvégzünk minden mást.” A fiatalember házasságába a szülők olyan buzgó jóindulattal szólogatnak bele, hogy abból válás lesz, miután már van egy gyerek, akit a nagyszülők gondoznak: „Fiam, te csak igyekezzél, szép pálya áll előtted, büszkék akarunk lenni rád.” A szülők egyszerre lesznek baleset áldozatává, mire mindkét „gyerek” ivásnak adja magát. Ezért a fiú májzsugorral fizet, a kissé kevésbé elkényeztetett lány össze­szedi magát, abbahagyja az ivást, örökbefogadja testvére gyerekét, s most, negyvenévesen, arra gondol: talán még férjhez mehet. Mert a szülei, amíg éltek, minden férfit eltanácsoltak mellőle. Alkattól is függ, hogy kiben mennyi kárt tesz az ilyen súlyos szülői balga­ság. Egy iszákos, durva apának s emiatt búskomorrá lett, talán örökletesen terhelt feleségének öt gyerekéből csak egy nem lett később depressziós, a legkeményebb, legerősebb alkatú. Az emberi érzelmek, kapcsolatok, feladatok, szép, értelmes célok, a hit, remény és szeretet, az embert szolgáló ékes rend, az egészséges önérzet, ké­pességeink kifejlesztésének lehetősége, konfliktusok kibírása és feldolgozása, a nyílt szívvel adni s kapni tudás mindenkor gazdagít és életerőt sugároz. Adassék nekünk ragályos egészség!

Next

/
Oldalképek
Tartalom