Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - A Deák téri evangélikus fiatalok beszélgetése
MIT VÁR A MAI IFJÜSÁG AZ EGYHÁZTÓL? 76 a közös munka és a közös öröm háza. Ha ez sikerül, újra vonzóak leszünk eltávolodott vagy még meg sem érintett testvéreink számára.-— Első lépésként talán az sem kevés, ha nem vagyunk taszítóak. Lehet, hogy a családias légkör kialakítása nem sikerül mindjárt, vagy egyáltalán. Annyit azonban meg kellene éreztetni mindenkivel, aki kapcsolatba kerül velünk, hogy felnőtt embernek tekintjük. Enélkül semmiféle kiindulás nem lehetséges. — Igen, különösen érzékeljük ezt a problémát a lelkészek és laikusok, idősebbek és fiatalok közötti érintkezésben. Szerintem nyílt és őszinte légkör, valamint a másik partnernek tekintése alapfeltétele minden egészséges közösségi életnek. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy egyházunk feladatainak és küldetésének betöltésében szerves részt vállalhassunk egyenrangú teherhordókként. — Nemcsak a mi részvételünket kell átgondolnunk, hanem az egész egyházi munkamegosztást. Ilyen nagy terhelésnek nem tudunk megfelelni, ha kevés energiánkkal is rosszul gazdálkodunk. A munkaköröket, feladatokat az adottságok, képességek figyelembevételével kellene elosztani a lelkészekből és laikusokból álló, munkát vállaló aktív egyháztagok között. Szükség- szerű a feladatok szerinti szakosodás: korosztályok, rétegek szerint, különböző életkörülmények között, más-más lakóhelyi és gazdasági helyzetben élők gondozására, egyes munkakörök fővárosi, egyházmegyei összefogására. Egészen másképp épülhet fel az egyház szervezete Budapesten, egy nagyobb vidéki gyülekezetben, vagy a szórványokban. Budapesten, ahol aránylag sok lelkész és laikus él egymáshoz közel, megvan a lehetősége, hogy egy-egy lelkész szűkebb feladatra szakosodjon. Lehetne egy budapesti ifjúsági lelkész, aki összefogná a gyülekezeti ifjúsági munkát, találkozókat szervezne, segítene, ahol csak szükség volna rá. Hasonlóképpen lehetne felelőse az idős emberekkel való törődésnek, a gyerek és felnőtt hitoktatásnak, a misz- sziónak. — Egy vidéki lelkészbarátom elképzelése szerint, ha egy munkaterületnek lenne egyházmegyei szinten felelőse — nemcsak névlegesen, hanem aktívan —, sokat könnyíthetnénk a magányos, elszigetelt lelkészek emberfelettien nehéz és összetett munkájában; az egyházmegyét személyes kapcsolatok kötnék össze. — Mégis elképzelhető — különösen faluhelyen —, hogy a lelkész bizonyos szempontból magányos marad. Mit tehet ilyenkor? Legalább annyit meg kell próbálnia, hogy rádöbbentse hallgatóságát: a keresztyén remény nem puszta hagyomány, vagy puszta ostobaság. — Ezzel meg is érkeztünk egyik leglényegesebb problémánkhoz. Éppen a szórványok lennének azok a területek, ahol a laikusok munkájára a legnagyobb szükség van, a terhek közös viselésével. — Általában is, vannak olyan szolgálatok, amelyeket laikusok önállóan végezhetnek: gyermekeknek és serdülőknek a tanítását, öregeknek és rászorulóknak a lelkigondozását, bibliaórák és áhítatok tartását, adminisztratív teendők ellátását. Vannak viszont olyan feladatok, melyeket lelkészeknek és laikusoknak együttesen lehetne végezni. Ilyenek: konfirmandusok oktatása, jegyesek felkészítése, felnőttek továbbképzése, találkozók, csendesnapok, evangélizációk, egyházi napok szervezése, vezetése. Az istentisztelet végzésében néhány laikus aktívan vehessen részt, hogy az ne csak a lelkész egyszemélyes szolgálata legyen. A közösen végzett munka a legjobb közösségteremtő erő. A tanítás, a bizonyságtétel, mások lelki nevelése
