Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Kósa László: Parasztbiblia
KOSA LÁSZLÓ Parasztbiblia Két folklorista, Lammel Annamária és Nagy Ilona számba vette a magyar- népköltészeti kiadványokban olvasható, bibliai személyeket szerepeltető és bibliai eseményekkel foglalkozó történeteket. Kiderült, hogy a korábbi folklorisztikai kutatás meglehetősen mellőzte ezt aiz anyagot. Eredetiségét vonta kétségbe. A kétkedés a szájhagyomány leszűkített értelmezésén alapult, ma már tudjuk, megalapozatlannak bizonyult. Ehhez azonban a két folkloristának nagyon sokat kellett helyszíneken, élő emlékezetből gyűjtenie. Szerencsés helyzet, hogy napjainkban, a népköltészet általános bomlása idején, a biblikus néphagyomány még viszonylag nagy gazdagságban megtalálható. Sőt az összegyűlt szövegeket a bibliai könyvek sorrendjéhez igazodva rendezhették, így jött létre a világ folklorisztikájában egyedülálló gyűjtemény, a Parasztbiblia. Az eredetiség kérdését többféleképpen fölvethetjük. Itt arra kell gondolnunk, hogy a kötet anyagának a Biblia nem pusztáin előképe, s egyáltalán nem lehet utánzásról beszélni. A történeti háttér időben és térben jóval szélesebb a Szentírás élettörténeténél. Nemhogy nem egyszerűen egy jelentős irodalmi mű folklorizációjával állunk szemben, ellenkezőleg: egy nagyon bonyolult kétoldalú folyamat, a szóbeliség és az írásbeliség szinte kibogozhatatlan viszonyának részletekben hihetetlenül bő példatára áll előttünk, mely azóta szüntelenül gyarapszik, mióta az emberiség kitalálta az írást. Ismeretes, hogy a szent könyvek tartalmának jó része az írásbafoglalás előtt szóhagyományban élit. Lélektanilag érthető, hogy az emberek egyetlen korban sem elégedtek meg azzal, ami a kanonizált írásokban olvasható volt. Minduntalan találtak kiegészíteni valót, megválaszolatlan és megmagyarázatlan kérdéseket. A kanonizálási viták az újkor hajnalán elültek, de mint korábban, a Bibliával párhuzamosan eleven maradt a biblikus folklór. Erről a pontról 'tekintve a magyar Parasztbiblia egy több ezer éves hagyomány utolsó láncszeme. Míg azonban századokkal ezelőtt a társadalom nagyobb része ismert apokrif történeteket és bibliai szereplőket fölvonultató folklórt, az utolsó száz-százötven évben inálunk már csak a parasztság. A gyűjtemény ezért viselheti teljes joggal a Parasztbiblia nevet. A bevezető írója, Erdélyi Zsuzsanna — véleményem szerint — a könyv anyagától túlzottan elszakad, amidőn általában értekezik a vallásos népköltészetről. Vitatkoznom kell vele, mert nem tudja bizonyítani központi ötletét, a történetek és a Biblia Pauperum kapcsolatát. A Biblia Pauperum műfaja nem terjedt el széles körben Magyarországon, nemzetközi hatását tekintve
