Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Rédey Pál: Emlékezés Bajcsy-Zsilinszky Endrére
RÉDEY PÁL: EMLÉKEZÉS BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRÉRE 63 Pedig alapos munkát aligha lehet kapkodva végezni. A Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát, a magyar antifasiszta ellenállási mozgalmat a németek által megszállt és a nyilasok által ellenőrzött fővárosban gyakorlatilag órák alatt kellett politikailag és katonailag megszervezni. Ez is magyarázza, hogy hibák csúsztak a szervezés folyamatába. Ha nem is bonyolódunk részletekbe, néhány eseményre fel kell hívnunk a figyelmet. Bajcsy-Zsilinszky Endre — talán egyetlenként — március 19-én Attila úti lakásán fegyverrel fogadta a reá törő gestapósokat. Eredmény: a túlerővel szembeni kudarc, súlyos sebekkel szállították kórházba. Hét hónap után, nem a legtökéletesebb gyógyulás mellett szabadult azon a napon, amikor Horthy proklamációját követően a nyilasok átvették a hatalmat. Ettől kezdve Zsilinszky illegalitásba vonult, cserélgette tartózkodási helyét, néhány hét alatt 16 helyen lakott. Az ellenállási mozgalomnak, amelyben politikusok, értelmiségiek, papok tömörültek, szinte természetes vezetője adódott személyében. A katonai ellenállás megszervezése már bonyolultabb, nehezebb feladat volt, annak ellenére, hogy a nyilasok hatalomátvétele után a tisztek egy része szervezkedni kezdett a fasizmus ellen. Kiss János altábornagyra várt az a feladat, hogy katonailag megszervezze és koordinálja az ellenállást, azaz kapcsolatot teremtsen a főváros felé vonuló és felbomló I. honvédhadsereggel, valamint az előretörő szovjet hadsereggel, ez utóbbinak utat nyisson a fővárosba vonuláshoz, itt belül pedig hátba támadja a német és nyilas hadsereget katonai és felfegyverzett munkás milíciákkal, és megvédje a főváros középületeit, hídjait stb. Már e puszta felsorolás is mutatja, milyen elképesztő feladatot vállalt ilyen rövidre szabott időben. Az előkészületek mégis megtörténtek. Bajcsy-Zsilinszky Endre — Kállai Gyula szerint — november elején már ezt írhatta a szovjet külügyminiszternek: „Van szerencsém a Magyar Front és a Felszabadító Bizottság ama tiszteletteljes kívánságát tolmácsolni, hogy mielőbb szoros kapcsolat és együttműködés létesülhessen a Szovjetunióval és a szovjet hadsereggel, és hogy a magyar felkelő erők minél eredményesebben vehessék ki részüket szegény, megpróbált hazánk felszabadításából ...” A levél azonban nem jutott el rendeltetési helyére, és a katonai tervek megvalósítására sem kerülhetett már sor. És drámai fordulat következett be az ellenállási mozgalom történetében. November 22-ón, tehát nem egészen három héttel a Magyar Front röplapjának megjelenése után, az esti órákban árulás következtében a katonai vezetők nagy részét Tartsay Vilmos Andrássy úti lakásán leleplezték, és foglyul ejtették. Ugyanezen az éjszakán elfogták Bajcsy-Zsilinszky Endrét és Kiss János altábornagyot, egyszóval a magyar ellenállás teljes vezérkarát. A nyilasok kezére került vezetőséget statáriális bíróság elé hurcolták. A színhely áttevődött a Margit körúti fogházba. Itt, a Margit körúti fogházban hozták a halálos ítéletet Kiss János, Nagy Jenő és Tartsay Vilmos honvédtisztek fölött, amelyet december 8-án végre is hajtottak. Ök voltak tehát az ellenállási"mozgalom első mártírjai. Bajcsy-Zsilinszky Endrének mind ez ideig némi védelmet nyújtott képviselői mentelmi joga. E csekélyke jogvédelem árnyékában tette Zsilinszky eddigi lépéseit. Itt, a Margit körúton azonban már rá kellett jönnie, hogy a mentelmi jog papír csupán. Kivégzett társaival együtt megkínozták, s megpróbálták lelki ellenállását megtörni. Ezek után került sor olyan váratlan és páratlan fordulatra, amely ritkán
