Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Rédey Pál: Emlékezés Bajcsy-Zsilinszky Endrére
RÉDEY PÁL: EMLÉKEZÉS BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRÉRE 6 2 hónappal a tragédia után a soproni főispáni hivatalban tett vallomást, és akkor még erőteljesen élt emlékezetében, hogy arra az úrvacsoravétel előtti kérdésre: ,,megbocsátasz-e az ellened vétkezőknek?” Zsilinszky határozottan így felelt: „megbocsátok”. Az ítélet végrehajtásának ideje is kiszivárgott. A fegyház kórházépületében voltak a védőőrizetesek. Nyolc óra tájban, a Patakyékra leadott lövések után Jávor Pál, az ismert színész, védőőrizetes, felszólította fogolytársait: „Most végzik ki Bandi bácsit, mondjuk el a Miatyánkot!” És a kórterem védőőrizetesei hangosan elmondták a Miatyánkot a kivégzettekért. És hogy teljes legyen a képünk a kivégzés körülményeiről, tudnunk kell, a fegyintézetnek nem volt ítéletvégrehajtója, sem orvosa, aki a halál tényét megállapíthatta volna. A kivégzést így három önként jelentkező őrosztagbeli katona vállalta 25—25 pengő vérdíjért, s a kivégzéshez Dominich dr. Aranyi Sándos orvosszázados rabot rendelte ki. Arany számolt be arról, hogy amikor összekötözött kézzel Zsilinszkyt a bitófához vezették, hangosan felkiáltott: „Istennek két szeme van, mindent lát! Éljen Magyarország!” A jeltelen sírból exhumálása után először a soproni evangélikus temetőben ravatalozták fel. Innen hozták Budapestre, és 1945. május 27-én, vasárnap a Parlament előtt a főváros népének sok tízezres tömege vette körül koporsóját. Az operaház kórusa a Himnusz után elénekelte a „Tebenned bíztunk eleitől fogva” kezdetű zsoltárt, majd Kemény Lajos evangélikus esperes imádkozott. A tömeg és a notabilitások a Blaha Lujza térig kísérhették a koporsót. Innen, a régi Nemzeti Színház elől imával bocsátotta útjára Kemény Lajos, majd Tarpára szállították végső myugvóhelyére. Ha az előzményeket is emlékezetünkbe akarjuk idézni, vegyük kezünkbe a Magyar Front 1944. november 3-án kiadott és terjesztett röplapját, amely nyíltan ellenállásra, a nyilas hazaárulók által kiadott parancsok megtagadására szólított fel. A következő felsorolást találjuk rajta: „A Magyar Front, a Független Kisgazdapárt, a Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Katolikus és Református Egyház társadalmi szervezetei önvédelmi harcra hívnak benneteket!” Ebből a felsorolásból sajnálatos módon hiányzik a történelmi evangélikus egyház. Pedig 1944. március 19-én, a német megszállás napján — ez a nap is vasárnapra esett — Kapi Béla dunántúli püspök a budapesti Deák téri templomban szolgált, és nemcsak a megszállás ellen, de a német fasizmussal szemben is megrázó prédikációt mondott. A későbbiek során is számos jelét adta egyházunk német- és fasisztaellenes magatartásának. Annál szembeötlőbb, hogy nem találta meg a „hivatalos” kapcsolatot a Magyar Fronttal. Húsz évvel ezelőtt, amikor Bajcsy-Zsilinszky Endrével kezdtem foglalkozni, ez nekem is feltűnt. Akkor megkérdeztem Dezséry László volt püspököt, korábban egyetemi lelkészt, mi lehetett az oka annak, hogy mi kimaradtunk a Magyar Front ellenállásra felhívó szervei közül. Dezséry, aki kapcsolatban állt a magyar ifjúság Szabadság frontjával, a Györffy- és Eötvös-kollégiumok baloldali ifjúságával, elmondta, hogy ő október második felében személyesen jelentkezett Bajcsy-Zsilinszky Endrénél, és felajánlotta szolgálatait. Zsilinszky Endre röviden tárgyalt Dezséryvel, elkérte címét, és azt mondta, „ha itt lesz az ideje, értesíteni fogja”. Az értesítésnek sajnos nem jött el az ideje, és talán ez is közrejátszott abban, hogy a Magyar Front röplapjáról hiányzik a magyar evangélikus egyház. A Magyar Front megszervezése se történt minden nehézség és zökkenő nélkül. Köztudott, hogy a, történelmi események túl gyors iramot diktáltak.
