Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Nyíri Tamás: Kortárs teológusok: Karl Rahner
NYÍRI TAMÁS: KARL RAHNER 31 zást is arra, hogy Jézus tanítványai férfiak voltak. Erőteljesen tiltakozott az olyan kísérletek ellen is, amelyek merőben az emberszeretetre korlátozzák Jézus példáját, csakis az emberekkel való szolidaritásra vagy erőszakmentességre. Szerinte Jézus nem idealista, fellegekben járó humanizmust hirdetett. „A keresztény erkölcsteológiának nem, kell elvileg elutasítania a forradalmat. Két dolgot mindenesetre fontolóra kell venni: először, hogy a revolúció nehezen határolható el az evolúciótól; másodszor, hogy a forradalomnak nem kell okvetlenül erőszakosan végbemennie. A forradalom magába zárja az erőszak lehetőségét. Igen, de az erőszak fogalmát sem szabad kiátkozni. Definícióm így szól: Ott van forradalom, ahol egy társadalmi csoport jelentősen megváltoztatja a társadalmi viszonyokat, anélkül, hogy az ebben a társadalomban őszintén elismert játékszabályokra hivatkozhatnék. Bizonyos értelemben a világon mindenütt van forradalom, az evolúció esetében is. Ha a javak ésszerű mérlegelése a több szabadság és több igazságosság, valamint az ezek eléréséhez szükséges eszközök ésszerű viszonyát eredményezi, akkor bizonyos körülmények között egy erőszakot alkalmazó forradalom is észszerű.” Az üdvösséget azonban nem a forradalomtól várja. Jézus az üdvösség ab- sizolút közvetítője, akiben megvalósult Isten ősi álma az emberről: Isten magát ajándékozza az embernek. Rahner szemében ez volt a legfontosabb: hogy Isten közli magát az emberrel, hogy Jézussal célhoz ért Isten. Ebből fakad az egyház feladata, a misztagógia: az egyház azért van, hogy rávezesse az embereket Isten titkára, hogy megsejtesse az emberekkel az egész emberiséget és az egész világot magába ölelő, és minden emberi szív mélyén rejtőző Szent Titkot. Nem az a dolga, hogy tekintélyi módon belekényszerítse az embereket az üdvösségbe, hanem hogy elvezesse őket életüknek ahhoz a pontjához, ahol mindig jelen van a titok az emberi életben: Isten szeretettörténetének titka az emberrel és az egész emberiséggel. Üj típusú egyháziasság Rahner többször összeütközött a hivatalos egyházi vezetéssel. Különleges, nem a renden belül szokásos előzetes cenzúrának vetették alá írásait. 1954- ben XII. Pius pápa nagy beszédet mondott a római Szent Péter-templomban a jelenlevő püspököknek, s név említése nélkül ugyan, de keményen bírálta Rahner egyik művét, „Az egyetlen áldozat és a sok mise” címűt. Rövid ideig teljes publikációs tilalmat kapott, amit azonban hamarosan vissza kellett vonni, mert nemcsak egyik szerkesztője volt a „Lexikon für Theologie und Kirche” monumentális, második kiadásának, hanem nagyon sok szócikket is ő maga írt. Ha nem vonják vissza a publikációs tilalmat, nem jelenhetett volna meg a lexikon első, már kinyomtatott kötete. 1962 után azonban többé már nem került hivatalosan összeütközésbe az egyházi hatóságokkal. „Először, is azt mondanám, hogy ezek a dolgok, amik velem történtek, nem érintettek olyan rettenetesen, mint ahogyan a mai fiatalabb teológusokat. Nézze csak, ha valaki szerzetes, jezsuita, és tulajdonképpen számol azzal, hogy a rendi vezetőség bármikor — anélkül, hogy valami is, történt volna — elküldheti Indiába, vagy a feketékhez Afrikába a trópusi erdőbe, akkor nem nyugtalanítja különösebben az a tény, hogy teológiai munkája közben esetleg nehézségei támadnak Rómával. A\mikor a római Hittani Kongregáció —
