Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Tatay Sándor: Harc egy csipkebokorért (novella)
TATAY SÁNDOR: HARC EGY CSIPKEBOKORÉRT 21 modta és meg-megénekelte. Ember sorsa föld, és föld sorsa az ember, aki most és itt ezen a köves meredeken nem fér el gépeivel. Volt egyszer az erdők legyőzése a kenyérért. Volt és van a sivatag bosszúhadjárata az ember ellen. Másutt az ember ésszel és géppel kanaáni bőséget kényszerít ki a földből. Megint másutt elmúlik egy ember, és elvadul egy darabka föld. A Jankovichékon is túl, vaskos kőfalon túl már erdővé változott a legjobb kéknyelűt érlelő Purgly szőlő. Urasági szőlőnek számított neves tulajdonosa szerint, de nem osztották fel, nem volt akkora, és nem is kívánta el senki azt a nehéz munkálaté meredek dűlőt. A fák között áll még roskatagon a vincellérház. Az úrilak mozgatható darabjait széthordták, folyondárok közül kandikálnak maradék falai. Gyenge kis hadiözvegy bírta, míg bírt vele, míg talált munkáskezet a tágas szőlőbe, míg fizetni tudott érte. Mikor már nem, akkor otthagyta könnyezve. Találkoztam Katalin asszonnyal talán tizenöt évvel távozta után. Csinos fiatalasszony nagy pincével, terjedelmes szőlővel, nagy árvaságával, rengeteg rászakadt gonddal személyisége volt ennek a világszép hegynek. Svájcban majd nyugdíjat kap egyszer, szép svájci nyugdíjat. És lássunk csodát! Akkor Svájcban a hegyek között járván, abban a híres gazdag országban leltem hajdani tanyák romjait valamikor megművelt területen bozótba takarózva, mint itt a Purgly ház. Csak mert más manapság az élet rendje ezen az egész kontinensen. Másik csoda a pénzintézetek gazdag országában, hogy kicsit odébb mégis találtam lakott tanyát. Szamaras kordéval fordult telkéről a cserzett arcú gazda. A ház körül kecskék kórót rágtak. Teli Vilmos íjasainak utóda ott felejtődött ősi telkén. Ember és a földje. Azt a magasan fekvő szőlőt Purgly Pál telepítette meg, a hírneves eszter- gári. Hiába tehette olcsó munkabéren, nem hiszem, hogy megtérült költsége életében, sem abban a néhány évben, míg fia élvezte. Azt sem tudjuk, hol került a földbe, melyik csatatéren. Telepítette csak a maga gyönyörűségére, vagy tudta, hogy tartozik vele a hegynek. Én adósságomat csak egy csipkebokorért róttam le. Földhazámért, földtestvéremnek, amely majd befogad.
