Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Csanádi Imre: Bornemisza Péter
CSANÁDI IMRE Bornemisza Péter Mikor még Becsbe tanúló ififiú voltam, .. . ijesztőttek sokképpen, hogy ne prédikálnék . . . Egyfelől féltem, másfelől égett a szívem, és talán az oldalomon is kifakadt volna, ha az számot fel nem tátottám volna. (1578) Pörnye kerengett mi országunkon, eget beborítván, rángó tetemek nyárson nyuvadtak, felhőkre vonítván, jámbor kegyesek nyúlként inaltak, tort ült vala hitvány. Por tölcsérében ördög sikoltott, ördög hahotázott, viskók tört hátán rúgván-tapodván, ördög-csorda párzott, ördög-tiszttartók vontak vad sarcot, vérünkkel virágzót. Kevély németek, pogány törökök minket környülvettel, magyari urak fertelmességet kedven cselekedtek, kushadni akkor, nem-látni-szólni oltalmasnak tetszett. Mitévő légyen, nyelvén akinek szavak dagadoznak? fojtja torkába: oldalán is ki sebbel fakadoznak, — feltátja száját, félvén is hősen támad a Gonosznak! Bornemisza Péterre emlékezéssel közöljük halála 400. évében ezt a verset. (Csanádi Imre: Összegyűjtött versek. Budapest 1975. Magvető Kiadó.)
