Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Kulturális figyelő
88 KULTURÁLIS FIGYELŐ közül. A munkaszolgálatosok kinyitották az ajtókat, hogy eltávolítsák a holtakat. Azok azonban magasra tartott fejjed, bazaltsziklákként összedermedve mozdulatlanul álltak. A halálos kínjukban mindenféle váladékkal bemocskolt holttesteket alig tudták szétválasztani. Így a halálukban egymás kezét szorongató házaspárokat is. A sorozatos kudarcok a kipufogógázzal az SS-t új módszerek alkalmazására vették rá. E módszerek (ciángáz stb.) kidolgozásában nagy szerepe volt a kiváló képzettségű Gersteinnek. (Hírnevét a harcterek fertőzött vizeinek ihatóvá tételével alapozta meg.) Ezernyi, a maga, sőt családja életét is fenyegető veszéllyel küzdve igyekezett a férgek elpusztítására gyártott gáznak emberirtásra való felhasználását elszabotálni. Ez csak kis részben sikerült neki. Kérdés, miképpen jutott idáig ez a mélyen és cselekvőén vallásos fiatalember? Édesapja bíró volt, aki mint a legtöbb hozzá hasonló értelmiségi a német nemzeti sérelmek jóvátételét remélte Hitlertől. Nem volt náci, de szimpatizált a nemzeti szocializmussal. Ilyképpen lehetősége nyílt arra, hogy fiát, aki leplezetlenül bírálta a nácik istentelenségét s ezért ismételten is letartóztatták, minden alkalommal ki tudta szabadítani. Az ifjú Gerstein, amikor a gyengeelméjűek gázzal való kiirtásáról egy közeli rokonának hasonló módon történt meggyilkolása nyomán megbizonyosodott, elhatározta, hogy befurakodik az SS-be. Közvetlenül akart meggyőződni a borzalmakról, hogy legyen valaki, aki személyes élmények alapján tájékoztatja a szövetséges hatalmakat. 1941-ben Untersturmführer (hadnagy), 1943-ban Obersturmführer (főhadnagy) lett. Szavai azonban alig találtak hitéire. Elsősorban azért, mert mint maga a különben németbarát XII. Pius is, elképzelhetetlennek tartották, hogy egy művelt nemzet képes legyen ily gaztettekre. De volt ennél elképésztőbb oka is a zsidók tragédiájának. A rideg bürokrácia. 1938 nyarán 32 ország tanácsi- kozott arról, melyik hány üldözöttét tudna befogadni. Az országok, élükön az Egyesült Államokkal és Angliával kijelentették, hogy az eddig érvényes kereteken túl egyetlen embert sem hajlandók beengedni országukba. A zsidókról Sztálin sem akart hallani. A legmegdöbbentőbben Cordell Hull amerikai külügyminiszter viselkedett, aki 1940-ben egy, Nahum Goldmann vezette zsidó küldöttségnek, amely kérte, engedje be az Egyesült Államokba a francia hajón odamenekült zsidókat, Mussolinilhez illő pózzal mutatott a mögötte függő amerikai zászlóra. Ennél tett esküt az alkotmányra, amely minthogy a bevándorlói kontingens kimerült, egyetlenegy ember bebocsátását sem engedi meg az Államokba. Hitler állítólag hajlandó lett volna még gőzösöket is a németországi zsidók rendelkezésére bocsátani, ha az ún. nagyhatalmak befogadták volna őket. E rettenetes időknek két erkölcsi nagyhatalma volt. A dán király és a sárga csillag története jól ismert, de azt már kevesebben tudják, hogy a finn külügyminiszter, Witting kijelentette: „...inkább meghalunk zsidó polgártársainkkal, semhogy kiszolgáltassuk őket”. Gerstein, aki francia fogságba esett s akit emberi mértékkel valóban felfoghatatlan cselekedetei alapján a szövetséges hatalmak tömeggyilkosként kezeltek, cellájában felakasztotta magát. Atyai jóbarátja, Martin Niemöller szerint ez a mélyen hivő evangélikus férfi annak a megalkuvás nélküli náci- ellénességnek lett az áldozata, amelyért feláldozta becsületét, családját, életét. Nemes alakjának Hoehhut „A helytartó” c. gyönyörű drámájában, őt saját nevén szerepeltetve állított halhatatlan emléket. Nevét a párizsi zsidó egyházközség a nácik áldozatainak emléktáblájára vésette. Soraimat szüleim jó barátai, az Auschwitzban meggyilkolt Kasza Dezső kaposvári presbiter és felesége, Strém Erzsébet zongoraművésznő emlékének ajánlom. Komjáthy Miklós
