Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 89 Welder Jenő 75 éves Weltler Jenő neve összenőtt a Luthe- ránia működésével. Utólag úgy tűnik, mintha életének minden fontos mozzanata erre a hivatásra készítette volna fel. Rajkán született, ahol édesapja evangélikus tanító volt. Első mestere a zenében édesapja. Oly fogékony a zene iránt, hogy 6 esztendős korában már korálokat játszik, olykor istentiszteleten is. Zenei fejlődésében döntő hatás éri, amikor 10 éves korában Győrbe kerül gimnáziumba. Ugyanakkor zeneiskolába is jár. Itt Kirchner Elektől tanul zongorázni, aki egyben lelkész is. Képességei, szorgalma megnyitják előtte a Zeneakadémia kapuit is. Nem véletlen, hogy itt Zalánfy Aladár hat rá legmélyebben. E bensőséges tanár-tanítvány viszonyból később életre szóló barátság bontakozott ki, amely a személyes jó viszonyon túl döntően meghatározta Weltler Jenőnek a Lutherániában végzett művészi munkáját is. Zenei igényesség szempontjából éppoly hajthatatlan, mint mestere, számára Bach zenéje mindig az elérendő leg- magasab célt jelenti, mint ahogyan az volt Zalánfy Aladár számára is. Egyházzenei szolgálatát 1932-ben kezdi meg a kelenföldi gyülekezetben. 10 évet tölt itt, majd 1942-ben a Deák téri gyülekezetbe kerül. Így több mint 50 esztendős egyházzenei múlt áll mögötte. Ezalatt a több mint fél évszázad alatt hűségesen, alázattal, szerényen, soha nem lankadó buzgalommal végezte szolgálatát. Bámulatos az a kohéziós erő, ahogyan „odaszerette” az egyházi zenéhez a kórustagokat. Sohasem kereste a maga dicsőségét. Annál többet gyötrődött amiatt, hogy az énekkar tud-e eléggé kaput nyitni az ige számára, meg tudja-e erősíteni a híveket azokban a jó elhatározásokban, amelyek bennük az ige hallgatása nyomán támadtak. Ez a kettősség, a szolgálatban való kérlelhetetlen szigor és az annak eredményét illető legmélyebb alázat jellemezte egész munkásságát. Pedig lenne mivel dicsekednie. Évente átlag 15 művet tanultak meg. Ez csak a Deák téri 40 esztendőt figyelembe véve 600 művet jelent. Kimondhatatlanul sok munka áll emögött. De Weltler Jenő csak a munka öröméről tud beszélni. Repertoárjuk gerincét Bach művei adják. Bach művei között is a csúcsot jelenti a „h-moll mise” és a „János passió”. Mindkét monumentális alkotás olyan állandó műsoruk, hogy szinte generációk öröklik át. Weltler Jenő jelentős munkásságot fejtett ki az új magyar egyházi zene megszólaltatásában is. Itt olyan szerzőkkel találkozunk, mint Bárdos Lajos, Gárdonyi Zoltán, Harmath Artúr, Halmos László, Kenessei Jenő, Kapi-Králik Jenő, Rajter Lajos, Sulyok Imre és az utóbbi években — örömünkre — egyre gyakrabban Szokolay Sándor. Szokolay Sándor „Confessio” és „Luther kantáta” c. alkotása zenetörténeti jelentőségű. De bemutatásuk is az. E művek modern, amellett hagyománytisztelő hangvételükkel, a szöveget az igehirdetés mélységével elemző zenéjükkel határainkon túl is nagy hatást váltottak ki. E művek zened jelentőségét és előadásuk művészi színvonalát az is jelzi, hogy a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat hanglemezt készít róluk. Weltler Jenőnek sikerült megvalósítania azt a pedagógiai elvet, hogy: „Megszerettetem másokkal azt, amit magam is szeretek.” E szeretet hatósugarában él a kórus és vonz magához kiváló szólistákat. A Lutheránia előadásainak színvonalát olyan nevek fémjelzik, mint Kodályné Péczeli Sarolta, Komlóssy Erzsébet, Sándor Judit, Ti- szay Magda, Kalmár Magda, Barlay Zsuzsa, Pászti Júlia, Faragó Laura, László Margit, Schultz Katalin, Melis György, Fülöp Attila, Keönsch Boldizsár, Bercelly István, Mezőffy Tibor ... Weltler Jenő vezetésével a Lutheránia igazi értelemben vett közösséggé vált. Ennek alaphangját az határozza meg, hogy próbáikat mindig igeolvasással és imával végzik. Ettől sokszo- rozódik meg erejük. >• .-. . . Fasang Árpád
