Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Kulturális figyelő
8o KULTURÁLIS FIGYELŐ kel hozzájárultak a reformáció korának mélyebb megértéséhez, s egyben enyhítették a hasonló magyarországi emlékanyag fájdalmas hiányát. A hazai reformáció keletkezéstörténete és a németországival való folyamatos kapcsolata természetes módon hívta elő azt az igényt, hogy a jubileumhoz kötődve vizsgáljuk meg Luther személyének és életművének magyar- országi hatását. Kiállításunkon ennek a témának a tárgyalását a reformáció korán túlhaladva egészen a XVII. század végéig kiterjesztettük. Ezt a döntést megmagyarázza, hogy abban a mintegy százhetven esztendőben — amely magában foglalja a lutheri reformáció megjelenését, elterjedését, az egyházzá szerveződés folyamatát, a törvényes elfogadtatás különböző állomásait, a puszta fennmaradásért vívott küzdelem periódusait — a hazai evangélikusság érintetlenül őrizte, sőt nem egyszer ortodoxiává merevítette Luther teológiai gondolkodását és az abból következő vallásos gyakorlatot, így a pietizmus megjelenéséig tartó időszak egységes korszaknak tekinthető. Ugyanígy egységes keretet ad a korszaknak a török kiűzéséig a társadalmi-politikai háttér. Előnyösnek mutatkozott ez a tágabb időbeli keret az állami közgyűjteményekben és az egyházi gyűjteményekben megőrzött történeti, irodalmi és művészeti emlékek mennyiségének tekintetében is, ugyanis egy-egy fontos kérdés megvilágításához — gondolunk itt például az egyházszervezet kiépülésére, a gyülekezetek életére stb. — kiállításon jól hasznosítható dokumentumok és tárgyak jobbára a XVII. századból maradtak fenn. A XVII. század végéig időrendben felsorakoztatott, periódusokra bontott anyaggal a lutheri egyház hazai történetének csomópontjait kívántuk bemutatni, a tér megszabta lehetőségeken belül, s ehhez szükségképpen modellekkel dolgoztunk. Így vált modellé A lutheri reformáció legkorábbi nyomai Magyarországon című egységben Kristóf soproni ferences szerzetes ellen Luther tanainak hirdetése címén 1524-ben folytatott vizsgálat, több ismert hasonló „eretnekper” képviseletében. A reformátorok első nemzedéke és pártfogóik című egységben Dévai Mátyás és Sylvester János működése kapott nagyobb hangsúlyt, a főnemesi patrónusokat Perényi Péter és Nádasdy Tamás képviselte, a városokat Bártfa, Kassa, Kolozsvár és Brassó. Bornemisza Péter, Beythe István és a Gradeczi Horváth Stansith Gergely köré tömörülő nagyőri lelkészek és tanárok polemikus iratait emeltük ki a hitviták korszakából a Kialakulnak a reformált felekezetek határai című fejezetben. Az Illésházyak, Thurzók és Nádasdyak egyházépítő és politikai tevékenysége adott példát a nemesség egytháztörténeti szerepére a XVII. század első felében az Evangélikus rendek címet viselő kiállítási egységben. Az erőszakos ellenreformáció korából a „gyászévtized” emlékiratait és Thököly Imre történelmi szerepét állítottuk reflektorfénybe A létében fenyegetett egyház című egységben. A kiállítás történeti részében tehát nemcsak az események sorát mutattuk be — ha csak jelzésszerűen is —, hanem olyan jelenségekre is felhívtuk a figyelmet, mint például a lelkész—patrónus viszony, a felekezeti polémia, a protestánsok jogállása, reformáció—ellenreformáció, reformáció és anyanyelvi irodalom stb., amelyek korszakunk egészében érvényesültek. A magyarországi lutheri egyház történelmi és kulturális szerepének teljesebb bemutatásához, a vallásos gyakorlat megismertetéséhez szükségesnek mutatkozott további — most már tematikus — egységek összeállítása és beépítése a kiállítás egészének szerkezetébe. így A lutheránus városi kultúra néhány alkotó személyisége című fejezet valóban személyes közelségbe hozott olyan egyéniségeket, mint Laokner Kristóf, Spielenberger Sámuel, Weber János és Szontagh Pál, akik a városi közéletben és az egyház életében egyaránt jelentős szerepet töltöttek be. „Közhaszonra nevelés” a lutheránus iskolákban címmel Eperjest és Sopront kiemelve bemutattuk néhány jelentős tanintézet működését. Az egyház élete. Lelkipásztor és gyülekezet című kiállítási egység olyan tárgyi és dokumentumanyagot vonultatott fel, amelynek
