Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984

1984 / 1. szám - Kulturális figyelő

KULTURÁLIS FIGYELŐ 81 a segítségével a látogató elé idéztük a gyülekezetek életét, megkíséreltük kiállítási eszközökkel megmutatni, mi­ben állt a lelkész hivatása, mit jelen­tett lutheri értelmezésben a kereszt- ség és az úrvacsora szentsége, hogyan közvetítették a káték a vallásos is­mereteket, s milyen gazdag énekgyűj­temények sora szolgálta a Luther kez­deményezésére kibontakozott gyüleke­zeti éneklést. Kiállításunk az Emlékek az erdélyi szász egyház XVII. századi életéből című fejezettel zárult. Itt he­lyeztük el — utolsó kiállítási tárgy­ként — Georg Haner egyháztörténetét, melyben a szerző felsorolja az Erdély­ben legkorábban ismert Luther-műve- ket. Ezzel az emlékkel egyben vissza­utaltunk a kiállítás fő témájára, Luther művére és hatására. Luther szellemi örökségét szinte fo­lyamatosan közvetítették Kiskátéjának sorozatos hazai kiadásai és a magyar- országi énekgyűjteményekbe felvett énekei is. Hogy mennyire őrizték elő­deink a személyes emlékét is, példa rá a kiállításon bemutatott két Luther- ábrázolás a XVII. század végéről: egy képmás a Thököly apotheozisát ábrá­zoló, felvidéki mestertől származó met­szeten és egy másik — Keresztelő Já­nos páralakjaként — Pilarik István Selmecbányái lelkész úrvacsorái kan­náján. A Luther Márton születésének 500. évfordulóján rendezett budapesti ki­állítás két rétegét — az egyetemest és a magyarországi vonatkozásút, amely típusát tekintve is különböző: az előb­bi a művészeti, az utóbbi a művelődés- történeti kiállítások csoportjába sorol­ható — a rendezés úgy érzékeltette a térben, hogy a Luther és a reformáció kora című egységet egy kereszt alap­rajzú középhajóban helyezte el, ame­lyet a lutheri reformáció magyaror­szági történetének emlékei kívülről öleltek körül. Péter Márta A reformáció a XVI. század művésze­tében igen nagy változásokat hozott. Elsősorban a németországi és a német- alföldi művészetben hullottak termé­keny talajra ezek az impulzusok. Első ízben próbáltuk meg ennek a változás­nak és ennek a jelenségnek a doku­mentumait megragadni a Szépművésze­ti Múzeum anyagában. Természetesen nem törekedhettünk teljességre. A vá­logatásban három tárgykört vettünk fi­gyelembe: elsősorban a reformáció tör­téneti szereplőiről készült portrékat; másodsorban azokat a bibliai tárgyú műveket, melyek tartalmi üzenete a reformáció szellemét tükrözi; harmad- sorban azokat az allegorikus vagy mo­ralizáló témájú műveket, melyek át­fogó értelemben a reformációval ro­konszenvező vagy azt támogató irá­nyúak. A történelmi arcképcsarnok legfáj­dalmasabb hiánya, hogy hazánkban nem található egyetlen festett Luther- portré sem. Arcvonásait így grafikai lapokon, könyvillusztrációkon, valamint érmeken és plaketteken láthattuk. Se­bald Beham fametszete Lucas Cranach 1522-ben készült fametszete nyomán idézi azt a nagyon életszerű portrét, amikor Luther 1521 májusától 1522 márciusig Bölcs Frigyes védelmét él­vezte Wartburg várában, Junker Jörg álnéven élt, szakállt és bajuszt növesz­tett, lovaglóruhát hordott, részt vett a vadászatokon és mint tudjuk, az Űj- testamentum fordításán dolgozott. Luther két mecénásáról, Bölcs azaz III. Frigyes és I. János szász választó- fejedelemről két kisméretű portrét lát­hattunk, mely éppen visszaérkezett a berlini Kunst der Reformationszeit ki­állításról. Bölcs Frigyes 1525-ben be­következett halála után Cranach mű­helyében nagy számban készültek ezek a sokszorosított festett képmások, csak 1533-ban Cranachnak hatvan ilyen „tef-. felein”-t, táblácskát fizettek ki. A port­rék alá nyomtatott dicsőítő szöveg ke­rült. Ezek a képecskék a reformációt támogató fejedelmek dicsőítésén kívül a reformáció eszméinek a terjesztését is • szolgálták. A portré, mely alatt írott szöveg van, a római művészetben szü- ■ letett meg, ezt elevenítette fel a rene­szánsz művészete. Albrecht Dürernek

Next

/
Oldalképek
Tartalom