Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Jánosy István: „Lámpás vagyok más lámpások között…" Kutas Kálmán: Naplemente – Jónás
JÁNOSY ISTVÁN „Lámpás vagyok más lámpások között...” Kutas Kálmán: Naplemente — Jónás 'S Egy 95 éves, nyugdíjas evangélikus lelkész verseskötetet jelentetett meg 1983-ban saját kiadásában. A kiadást engedélyezésre Keresztury Dezső és Hegyi Béla ajánlotta. — Ritka, sőt egyedülálló eset. Már csak azért is érdeklődéssel vettem kezembe a kis kötetet. És ahogy a verseket olvastam, meglepetésem egyre fokozódott. De előbb ismertessük életadatait saját vallomása alapján. A négy elemi osztályt Debrecenben járta. Teológiát Sopronban és Jénában végzett. 1911-ben avatták lelkésszé. Segédlelkész volt Budapesten 1915-ig; lelkész Zalaegerszegen 1915-től 1929-ig, majd Szegeden két évig, Szombathelyen 193űtől 1953-ig, amikor — „mint aki betöltötte 60. életévét” — nyugdíjazták mintegy 40 evangélikus lelkésszel együtt. Harmadik felesége halála óta — az első elhunyt, a második egy autószerencsétlenség alkalmával vesztette életét — Éva lányánál és ennek férje otthonában él Miskolcon. Verseket egész életében írt, de főleg nyugdíjaztatása után és egy könyvtárra valót fordított teológiai szakmunkákból és szépirodalomból. Először Jónás-költeményét kezdtem olvasni: vajon olyan remekmű után, mint Babitsé, mit lehet még írni Jónásról? És hogyan? Hiszen Babits Jónása egy költő-próféta végső vallomása hivatásáról, létének értelméről egy végső, már szinte hihetetlen határhelyzetben élet és halál között az egyáltalán átélhető szenvedés legalsó pokolbugyrából. Nem vitás, hogy Jónásban Babits magát ábrázolta és élete értelméről és értékéről készített végső számadást, még ha általában ragaszkodott is a bibliai történethez egy pontot kivéve: nála Jónás prédikációját a niniveiek nem veszik komolyan, nem térnek meg: az Űr mégis elhalasztja ítéletét, nem veszti el őket. Kutas Jónás-költeménye jóval terjedelmesebb a Babitsénál. Talán kicsit túl is van írva. Ö is követi a Biblia elbeszélését még abban is, amiben Babits nem: Kutasnál Jónás prédikációjára a niniveiek megtérnek és szigorú bűnbánatot tartanak, úgyhogy Jónás méltatlankodása azon, hogy az ítélet: a tűzeső nem következett be, itt valóban rosszindulatra, embergyűlöletre, és az Istennel szembeni bornírt akadékoskodásra vall. Babitsnál Jónás csak kétszer lázad föl Isten ellen: amikor Ninive helyett Tarszuszba megy, mert „rühellé a prófétaságot”, és a végén, mert Ninive pusztulása elmaradt. Különben a cet gyomrából kiszabadulva buzgón teljesítette küldetését, csak a kezdetén lázongott, mert úgy érezte, hogy nem prófétai alkat, nem alkalmas e feladatra. Kutasnál Jónás úgyszólván mindig lázong, truccol és akadékoskodik.
