Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Halász Kristóf: A természet nem olyan…
HALÁSZ KRISTÓF Talán az ősi animizmus maradványa, hogy a tárgyakat és a természet erőit önmagukból kivetített személyiségfélével ruházzuk fel. A népmese is ily módon varázsolja élettelenből élővé csodásnál csodálatosabb szereplőit. A létező dolgok úgy tükröződnek a tudatunkban, hogy azt az emberi képzelet át- meg átszínezi, az egyéniségtől függően hol csak halványan, hol pedig csapongó vad színekkel. Különösen a még tapasztalatlan gyermek hajlamos fantasztikus elképzelésekre. A ténylegesen létező valóságot szinte elfedik a saját énünkből származó vélekedések, a néha derűs, többnyire azonban félelmes, vagy éppen fenyegető, torzult elképzelések. A természet azonban nem olyan, mint amilyennek a gyermeki, felnőttnél pedig a gyermeteg képzelet állítja elénk, önmagában sem nem vidám, sem nem ijesztő; talán leginkább engedelmes, de csakis a reá vonatkozó természeti törvények iránt. Ma komikusnak tűnik az a kevéssé ismert történelmi epizód, amit Xerxészről az antik világban feljegyeztek. A Görögország leigázására készülő perzsa uralkodó hidat veretett az ókori Hellészpon- tosz, vagyis a Dardanellák tengerszorosán keresztül. Azonban a szélvész és hullámzás tönkretette a szoroson átvezető hadi hidat. A teljhatalmú nagykirály haragjában megkorbácsoltatta a tengert, mivelhogy ellene szegülni merészelt. Mi több, bilincset és béklyókat is vetett a háborgó vízbe; így akarta megfékezni a királyi parancsnak engedetlen természeti erőket. Bizonyára senki sem mosolygott akkoriban a félelmes kényúr gyerekesen otromba cselekedetén. A bálványt is megverik néhol, ha nem teljesíti a babonás nép kívánságait. Még a nyílt eszű görögök is úgy vélekedtek, hogy Xerxész kevélysége okozta a sorscsapást, amely a híd összeomlása folytán a perzsa sereget érte. Pedig a megfontoltabban épített második híd már ellenállt a viharoknak; az ellenség óriási hadereje hét nap és hét éjjel szakadatlanul vonulva, a málhával együtt teljes egészében átjutott a túlsó partra. A király hiába próbálta megleckéztetni a tengert, őneki kellett megtanulnia, hogy a természet csak akkor igazolja az elképzeléseket, ha alaposan ismerjük és magunk igazodunk a természeti törvényekhez. Anélkül az ember hiába parancsolgat vagy könyörög, nem az történik, amit ö szeretne. A modern technika csodával határos eredményei arról tanúskodnak, hogy a természet annál megbízhatóbban engedelmeskedik az embernek, minél inkább ismerjük és a legkomolyabban tiszteletben tartjuk azokat az örök törvényeket, amelyeknek uralma a teremtett világban kétségtelenül felismerhető. Általuk az ember akár a világmindenség végtelen távlatait is bejárhatja, új látásmódra tehet szert, felismerhet mélységes összefüggéseket. A természet nem olyan...
