Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Luther Márton az Isten jelenvalóságáról (Veöress Imre: Hozzáfűzés)
LUTHER MÁRTON Isten jelenvalóságáról A kevély, elbizakodott lélek ... durva, esetlen gondolatait hozza napvilágra, amikor úgy gondolkodik Isten mindenütt való lényéről, mintha Isten egy hatalmas, terjedelmes lény volna, aki kitölti a világot és mégis kinyúlik, pontosan úgy, ahogy egy szalmazsák tele van szalmával, de fent és lent mégis kiemelkedik ... De mi nem így szólunk, hanem azt mondjuk, hogy Isten nem nyúlánk, hosszú, széles, vastag, magas, alacsony lény, hanem természet- feletti, kifürkészhetetlen lény, aki egyszerre teljességgel benne is van minden egyes magocskában, és ugyanakkor minden teremtményben benne, minden teremtmény felett és mindenen kívül is van. Ezért nincs itt szükség semmiféle körültekintésre...; mert egy test túlságosan tág az Istenségnek, és több ezer istenség is beleférhetne, és túlságosan szűk is, hogy egy istenség sem férhet el benne. Bármilyen kicsiny is valami, Isten még kisebb, bármilyen nagy is valami, Isten még nagyobb, bármilyen rövid is valami, Isten még rövidebb, bármilyen hosszú is valami, Isten még hosszabb, bármilyen széles is valami, Isten még szélesebb, bármilyen keskeny is valami, Isten még keskenyebb, és így tovább: Isten fölül van és kívül van mindenen, amit meg lehet nevezni vagy el lehet gondolni. ... Az Istenség nem jön le az égből, mint ahogy valaki lejön egy hegyről, hanem az égben van és az égben marad, de egyidejűleg a földön is van, és a földön is marad ... Minek ide a sok beszéd? A mennyek országa a földön van. Az angyalok egyszerre vannak a mennyben és a földön. A keresztények egyszerre vannak Isten országában és a földön, pedig amikor erről beszélnek, akkor a „földön”-t mathematice vagy localiter értik ... Annyira gyerekesen és éretlenül beszélnek a mennyről, hogy úgy készítenek Krisztusnak helyet fönn a mennyben, ahogy a gólya csinál fészket a fán, és maguk sem tudják, mit és hogyan beszélnek. (Részlet A Krisztus vacsorájáról, hitvallás c. műből, 1528) Ezért Istennek minden egyes teremtményben ott kell lennie legbelül, legkívül, körös-körül, keresztül-kasul, fent és lent, elöl és hátul, úgyhogy az ösz- szes teremtményben semmi sem lehet jelenvalóbb és bensőségesebb, mint maga Isten az ő hatalmával... Hisz ki tudja, mi az, amit Istennek nevezünk? Isten több, mint a test, több mint a lélek, több, mint bármi, amit mondani, hallani és gondolni lehet: hogyan lehet ez a valami teljességgel benne minden egyes testben, teremtményben és lényben, amikor egyszersmind sehol sem szabad lennie, mivel fölötte van minden teremtménynek és lénynek, ahogyan ezt a két dolgot hitünk is meg az Írás is tanúsítja Istenről? Itt az
