Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Ritoókné Szalay Ágnes: Dévai Mátyás egy ismeretlen levele?
RITOÓKNÉ SZALAY ÁGNES: DÉVAI LEVELE? 21 ezt követően beiratkozott az egyetemre, Dévaira maradt a honorárium ügyének rendezése. Még azt is tudjuk, hogy Erfurtban ismerték Dévait. Az ottani lelkész, Johann Lang Luthernek régi harcostársa volt. Neki írta meg Veit Dietrich Nürnbergből, hogy Dévai hazatérve, mint Pál apostol, járja az országot az evangéliumot hirdetve. Ügy említik, mint régi közös ismerőst, akitől jó hír érkezett.7 Mindezen Dévai szerzőségét sugalló szempontokhoz járul még egy. A levél Nürnbergben kelt, a levél írója említi Johann Petreius nyomdászt. Ez az a műhely, ahonnan 1537-ben Dévai latin nyelvű munkái kikerültek, s amellyel a kapcsolatot bizonyára továbbra is fönntartotta. Nem foglalkoztunk eddig a levél személyes jellegű közleményeivel. A Me- lanchthonnal való közeli baráti kapcsolat az, ami elsősorban szembetűnő. Őszintén beszélhetett vele hitbeli aggályairól és jótéteményeit élvezte. Dévairól tudjuk, hogy testileg betegen, lélekben megtörve érkezett 1541-ben Németországba. 1542 márciusából ismerjük egy levelét, egyébként az utolsó kézírását, amelyben Révay Ferencnek beszámol testi-lelki állapotáról.8 A negyvenedik életéve felé járó férfi földönfutóvá lett, az üldözések miatt megkeseredett és minden reményét elvesztette. Melanchthon ugyan gondoskodott róla, házában kitűnő ellátással vette körül, de a sokat szenvedett magyar reformátor szervezete ekkorra már annyira legyöngült, hogy félt az elkövetkező nyártól, a rátörő betegségektől. Emberi kapcsolatai is megromlottak, még a vele sok jót tevő Révay felé is sugárzik a türelmetlen meg nem értés. A jövőt illetően még csak terve sem volt, úgy tűnik, teljesen elvesztette belső tartalékait. Majd jó egy év múltán németországi barátai egymásnak adják a hírt, hogy Dévai apostoli lendülettel hirdeti az evangéliumot, nem egy helyen, hanem tovább és tovább utazva a Tiszántúlon. A wittenbergi gondoskodás tehát csodálatos eredménnyel járt, testében- lelkében fölépült ismét. Melanchthonról eddig is tudtuk, hogy pedagógiai adottságait különlegesen tudta gyümölcsöztetni abban, hogy tanítványai pályáját irányította. Itt azonban többről van szó, a mai értelemben vett pszichoterápiáról. Melanchthon egy felnőtt embert segített abban, hogy hitét és hivatástudatát visszanyerje, nem feledkezve meg arról sem, hogy a léleknek otthont nyújtó test is megfelelő ápolásra szorul. Ha már most a levelet vesszük elő, akkor abból éppen egy ilyen lelki fölépülési folyamatról olvashatunk beszámolót. A levélíró hite megrendült, mert látta az egyház eltévelyedését, és úgy érezte, hogy azt Krisztus ígérete ellenére magára hagyta. Melanchthonnak panaszolta el mindezt, és tőle tanulta meg, hogy mindez az Írás szerint van. Krisztus megjövendölte, hogy eljön az idő, amikor az utálatosság elhatalmasodik az egyházon. Máté evangéliumának (24, 15) ez a Dániel próféta könyvét idéző szakasza különösen kedves volt a wittenbergieknek, mert úgy tartották, hogy a jövendölés a saját korukra vonatkozik, az utolsó idő közel - gett el, amelynek előjelei mutatkoznak. Egyben vigasztalást is reméltek e fölismeréstől, hogy már nem tart soká a várakozási időszak. Ezért zárta Luther is csüggedtebb pillantaiban leveleit a „Jöjj el, Uram Jézus” formulával. Ez a bizonyosság viszont az elhivatottakra kötelességet is rótt: hirdetni az evangéliumot, és érte Pál apostollal együtt gyötrelmeket is vállalni. Erről a fölismerési folyamatról számol be a levélíró Melanchthonnak, s ez a folyamat mehetett végbe Dévai Mátyásban is a Révay Ferenchez írt elkeseredett levél és a tiszántúli téritő út közötti időszakban. Minden eddigi
