Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Ritoókné Szalay Ágnes: Dévai Mátyás egy ismeretlen levele?
20 RITOÖKNÉ SZALAY ÁGNES: DÉVAI LEVELE? ván, aki 1542-től volt Wittenberben, és akit némely forrás Alaghy János fogadott testvérének mond.4 Ez az Alaghy—Serédy kombináció viszont segít továbblépni a levélíró irányába. Tudjuk, hogy a Perényitől menekülő Dévai Mátyásnak Serédy Gáspár nyújtott menedéket Szikszón. Innen kényszerült azután továbbmenni az egri püspök üldözése elől, valamikor 1541 folyamán Wittenbergbe. A reformációt pártfogoló Serédy Gáspár és Dévai kapcsolatáról ma már sokat tudunk, ebbe beleillik az a megbízás is, hogy az idegenbe küldött unokaöcsöt gyámolítania kellett.5 Egyebek között ilyen céllal járt megelőző útján is Wittenbergben Hassághy Ferenc mentoraként. Mivel a levélből kielemezhető adatok Dévai személyéhez közelítenek, a következőkben most már megpróbáljuk mindazt, amit a levélíró önmagáról elárul, összevetni azzal az ismeretanyaggal, ami a reformátorról rendelkezésünkre áll. Ügy tudjuk, hogy Dévai 1529 decemberben járt először Wittenbergben. Ottlétének időtartama ismeretlen. Bizonyosan ott volt azután 1537 tavaszától őszéig, majd újra 1542 elejétől 1543 késő tavaszáig. Mindegyik tartózkodását meg kell még toldanunk az elején és a végén is a Veit Dietrichnél Nürnbergben töltött hónapokkal. Látszólag összeegyeztethetetlen ezzel, hogy a levélíró csak két wittenbergi látogatásáról tesz említést. Sólyom Jenő mutatott rá arra, hogy első kintjártakor alig-alig lehetett Dévainak alkalma arra, hogy a reformátorokkal találkozzék, mert azok akkor éppen keveset tartózkodtak Wittenbergben.6 Levelünket írója nem is szánta önéletrajznak, legfeljebb lelki vonatkozásban tekinthetjük annak. Azt kívánta benne közölni Melanchthonnal, hogy korábbi öt hónapos látogatása idején nem tanulhatott tőle annyit, mint amennyit ez az újabb két éves együttlét nyújtott számára. Ellenőrizhető adatok szerint ugyan Dévai 1537 április elejétől ugyanazon év október elejéig volt Wittenbergben, ami hat hónapot tesz ki. Megint csak a közlés célját tekintve, az emlékezetnek ennyi csúszást megengedhetünk. Az a nyolc év, amelyet két kint tartózkodása között említ, úgy magyarázható, hogy Nürnbergből írva a levelet, 1536-os odaérkezésétől számítja az időt. Hogy föltételezésünk nem önkényes, azt megtámogatjuk a levélíró tanúságtételével is. Minden időmegjelölést gyengít a „csaknem” vagy „körülbelül” módosítószókkal, s ez ismét arra utal, hogy az emlékezetére hagyatkozik. Az időpontok tekintetében tehát Dévai és a levélíró azonosítása nem zárható ki. Mikor keletkezett a levél? Az elemzés során eljutottunk odáig, hogy bizonyosan 1539 január és 1543 tavasza között írták, dr. Basilius szerepe miatt valószínűbben közelebb az utóbbi dátumhoz. Még egy kormeghatározó adatot nem vettünk eddig figyelembe. A levélből világos, hogy írója hosz- szabb ideje nem volt együtt Melanchthonnal, az anyagi ügyeket ezért kellett rövid erfurti találkozásuk alkalmával tisztázni. Erre az alkalomra Me- lanchthon bonni útja során adódhatott lehetőség, 1543 április 17 és augusztus 15 között, mert az út oda is, vissza is Erfurton át vezetett. Odafelé április 23-a táján járt ott, amikor a levélírónak is alkalma lehetett vele beszélni. Ha valóban Dévai a levélíró, akkor ő Nürnbergből az éppen feleúton fekvő Erfurtba elébe utazott a hosszabb időre eltávozó Melanchthonnak. Dévai ekkor már hazafelé készülődött, elsősorban búcsút venni szándékozhatott a reformátortól, akit választófejedelmének rendelete küldött a szolgálati útra.. Ezt az április 23-a körüli időpontot az Alaghy—Basilius közlés is támogatja. Éppen eddig tartott ugyanis — amint láttuk — a hercegek wittenbergi tartózkodása, és velük együtt valószínűleg Alaghy János instruálása is. Alaghy
